Alábbi soraimat vitára bocsátanám: oktató kollégák, érdekelt diákok és különböző funkciókat gyakorló építészek (azaz volt tanítványok) véleményét várom. Bízom abban, hogy hozzászólásukat, építő kritikájukat készülő tanmenet-reformunkba beépítve, egyetemi rajzoktatásunk hatékonyabbá tehető.
     Napjaink megváltozott körülményei kevesebb pénzt, rövidebb képzési időt, viszont több hallgatót és szélesebb tananyagot jelentenek. Egy diákra kevesebb szó és minta jut, mint elődeink idejében. A bevezetés előtt álló bolognai rendszer szerint végzőseink hamarosan két lépcsőben szerezhetnek képesítést. Követelmény-rendszerünk világos megfogalmazásával első lépésben saját portánkat szeretnénk megújítani.
     Az alapfokú oktatás végén diákjaink képességeik illetve továbbtanulási szándékuk szerint új sorba rendeződnek. Hol húzhatnánk meg a Bsc / Msc (minimum - maximum) közötti választóvonalat? A minőségi sor alsó végén tanulmányaikat Bsc-szinten lezáró, kb. építésvezetői képesítésű szakemberek állnak. Felső végén MSc-szinten továbbtanulni vágyó, építész-tervezőnek készülő hallgatók kisebb csoportját látjuk. Határozzuk meg a Bsc / Msc szinthez tartozó építészeti szabadkézi rajz követelményeit!
     Az előbbiek tudjanak tervet olvasni (vetületek, térlátás), kifejező, értelmes vázlatokat készíteni (tárgyrajz, épületrajz). Az utóbbiak legyenek képesek térbeli elképzeléseiket közérthetően, vizuálisan közvetíteni.
     Az építészeti szabadkézi rajzfeladatok két fő csoportra oszthatók: természet utáni megfigyelések és elvont szerkesztések. Rajzi szempontból az építész-jelöltek legmagasabb szintű tevékenysége: saját tervük látványos megjelenítése. Bár a tervezés elvont folyamata nagyrészt kiterített vetületeken bonyolódik, nem kerülhető meg az elképzelt formák és terek távlati képen történő, szabadkezes bemutatása. A természet utáni (technikai készség-fejlesztő) feladatok főleg türelmes megfigyelést igényelnek. A perspektíva helyreállítási gyakorlatok szerkesztések segítségével készülnek. Rajz-feladataink megoldása során a megfigyelés és a szerkesztés tevékenysége egymást szervesen kiegészíti.

     Táblázatos javaslat az építészeti szabadkézi rajz tantárgy Bsc (alapozó) féléveinek követelményeire. A féléves téma-kosarak részletes tartalommal a közösen meghatározandó vizsgafeladatokat szem előtt tartva (képletesen: a kitűzött oktatási céltól visszafelé lépegetve a szükséges előzményekig) töltődnének fel.

     Ajánlatos időnként megszokott témáinkat nagyító alá venni. Vizsgáljuk meg - kitűzött oktatási céljainkban közösen megegyezve - szükség van-e hagyományos, jól bevált (bár néha rutinban megszürkült) témáinkra, s ha igen, mikor, hol, melyik fázisban, milyen küszöb előtt? Bizonyára racionalizálható átfedésekkel, kitérőkkel és ismerős hiányosságokkal dolgozó, jelenlegi tanmenetünk.
     Nagybeállítások - Lehetetlen minden rajzteremben ugyanazt összerakni, torlódnak a diákok és az órák, hiányosak a készletek. Oktatási célunk (vagyis hogy alacsony nézőpontból helyes meredekséggel ábrázoljuk a perspektíva alálátásait) látványosabban elérhető valódi térben, főleg, ha gazdagítjuk körüljárható, kitapintható építészeti elemek térbeli megjelenítésével. Külső helyszínül továbbra is érdemes közeli középületeket választanunk.
     Színek: Széttördelt szín-tanítás helyett - gyakorlati szín-alkalmazásra, a mélységi illúzió fokozására fektessük a hangsúlyt! Didaktikusan felépítve tanmenetünket, az egyszerűtől az összetettig, a látnivaló beállítástól az elképzelt harmóniáig haladjunk fokozatosan. (Drapéria, ornamentika, csendélet-festés, növény, utca, homlokzat, anyagok-felületek megjelenítése, tisztavonal. után: a "foltsűrítés", mint előtónus, majd a helyi kontrasztok, árnyékok, fények, térsík-tónusok gazdag hierarchiája - végül a legfelső rétegben a színek felrakása következik.)
     Modellezés - csak jól felszerelt műhelyben, válogatott, megfelelő anyagokkal válik hasznunkra. Fontos lenne a saját tervünket (és annak környezetét) 3D-ben is - szervezett szakköri foglalkozás keretében - megjeleníteni. Az idei "szál-konstrukciós" ZH-nál pl. hiányzott a világos célkitűzés, az anyag és az idő. (Mi volt végül is az osztályozásnál fontosabb: statika, funkció, vagy ötlet, talán a kivitel, az illesztési technika?)
     Külső helyszínek (II - III. éves) csak gondos előkészítéssel lenne hatékony nevelési módszer, különben ugyanazok a típushibák ismétlődnek, valamennyi helyszínen. Véleményem szerint témánként illene bevezető előadást tartani. Egy-egy új feladat előtt közös értékeléssel megvonandó az előző mérlege. Ha előre ismertek az osztályozási szempontok - angol minta szerint, reális pontozással - kialakul az évfolyam sorrendje.
     Szerkesztések: Csak kellő számú természet utáni, "megfigyeléses" beállítás után érdemes elvont látványterveket kiadni - házi feladatként. Rajztermi óráinkat konkrét, közösen ellenőrizhető, azonos témájú (tehát összehasonlítható) szabadkézzel rajzolandó feladatokra fordítsuk! Otthoni szerkesztések előtt szakszerű bevezető előadásokat várnak tőlünk a hallgatók: mit és hogyan? Szerintem kevés, ha csak régi mintákat mutatunk (hiszen a kész művön nem látszik a sorrend) - illik eljárásunkat lépésenként közreadni.
     Házi feladatok - ami a rajzteremből kiszorul, az otthonra marad (szerkesztések, kidolgozások, variációk, anyaggyűjtés, dokumentálás).

ÖSSZEFOGLALÁS