Az építészeti szabadkézi rajz szerkezeti felépítésének oktatásában a legtöbb gondot a helyes távlati illúzió keltésének tanítása jelenti. A mélység látszatáért főként felelős ferde vonalak meghatározásáról, azaz a ferdék főirányokhoz képest viszonyított dőléséről van szó. A perspektíva összetartó egyenesei a "mérőképsík" keretein belül ferdének látszó vonalakat alkotnak. Adott nézőpontnak csak egyféle perspektivikus torzulás felehet meg. Az e tárgyban elkövetett tévedésekre vezethetők vissza a távlattal foglalkozó rajzok legáltalánosabb szerkezeti hibái.

1. ábra: Táblai magyarázatok az "Aránymérő" használatához.

     Az "arányméréses" módszertani megközelítést az építészeti szabadkézi rajzoktatás kezdeti szakaszában ajánlom bevezetésre, amikor az oktatónak feltétlenül szüksége van arra, hogy a látvány kritikus összefüggéseit - tanítványa szemszögéből vizsgálva - meggyőzően bemutassa.
     Az eljáráshoz kifejlesztett segédeszköz neve: "aránymérő" A szemmérték és az arányérzék fejlesztését önellenőrzéssel támogató, a kritikai észrevételeket tárgyilagos beállítással demonstráló segédeszköznek az a szerepe, hogy távlat síkbeli ábrázolásának mentális folyamatát néhány döntő fontosságú lépés végigkísérésével tagolja.
     Az "aránymérő" segítségével a rajzoló bizonyos pontokat, illetve egyeneseket ideiglenesen rögzít. A rajztábla felső peremére illeszkedő "mérő-képsíkon" beállítjuk a megfigyelés célterületeit. A szükséges összehasonlításokat megfelelő sorrendben kell elvégeznünk. Aki képes virtuális képsíkjának adatait - helyesen megválasztott arányban - rajzlapjának síkjára átvinni, az megoldotta a perspektíva szerkezeti felépítésének egyik titkát.

Bár az "aránymérő" mindenfajta képsík-beli ferde vonal dőlés-mérésére alkalmas, elsősorban a térbeli alapvonal-háló rövidülés- és összetartás-jelenségeinek oktatására, a távlat vonalas kifejezéséhez használhatjuk kézzelfogható eredményességgel. Módszertani kísérleteimet a Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékén, a szabadkézi rajzoktatás bevezető szakaszában, magyar és idegen nyelvű építész-, illetve építőmérnök-hallgatók körében végeztem (1996-98). Eljárásomat 1997 tavaszán kipróbálhattam Franciaországban, az Ecole d'Architecture de Strasbourg (EAS) elsős évfolyamán is.

     A vonalperspektíva alapelemeinek oktatását redukciós módszerrel közelítem meg. A képsík-beli ferdékhez a tiszta-vonalon keresztül vezet az út. Témánk a tér, módszerünk a vetítés, eredményünk: a síkbeli rajz.

3. ábra: "Köri pécsi szobája" - kockavilágba átforgatva.                                    Linómetszet, 1967.

A tárgyakat befoglaló formáikkal váltjuk fel. A térfalakat függőleges és vízszintes síkokra redukáljuk. A görbe felületeket burkoló síklapok, az íveket húrok vagy érintők képviselik.      Az oktatás idejére környezetünk részeit egyszerűsített térbeli alapvonal-hálóra bontjuk. A tárgyakat kocka-sorokkal helyettesítjük. A tereket négyzethálós nagykocka-belsőként fogjuk fel. E kezdeti fázisban oktatási célunk az, hogy a hallgató helyesen ábrázolja ennek az alapvonal-hálónak - nézőpontja szerinti - perspektivikus torzulását.

     A távlati rajzban először azt tanítjuk meg, hogyan lehet az alapsíkok négyzethálóinak látszólagos deformációit ábrázolni. Az ábrázolás folyamatának következő szakaszára marad a váz-szerkezeten kívülre, vagy belülre építendő részletek igazítása, az alapvonal-hálótól eltérő osztások, felületek és formák kidolgozása.
     A térbeli alapvonal-háló magjában, az ún. "Y"-csomópontban hajtjuk végre a mértékadó (azaz legnagyobb) rá- illetve alálátások vizsgálatát. A tárgy-kockát (illetve a teret helyettesítő nagykocka-belsőt) elemi alkotórészeire bontjuk: pozitív és negatív sarkokra, alá- és rálátásokra. Így az "Y"-csomópont ágainak a főirányokhoz viszonyított helyzetét rendre 3-3 egyenes egy pontban való találkozási helyén vizsgálhatjuk. Elemzésünk szempontjából a legfontosabb alapjelenségek: az összetartás-rövidülés (mint alá- és rálátások), továbbá a takarás. A fenti jelenségek vonalra gyakorolt hatását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az összetartás-rövidülés főleg vonal-sűrűsödést, a takarás pedig vonalhiányt okoz.

	5. ábra: Az "aránymérés" gyakorlata.

                    4. ábra: Átjáró a Budai Várban -
                        egyszerűsített vonalháló.

     Ha a magamfajta, a művészettel is alkotó módon foglalkozó építész-tanár a vonalzós távlattan tudományába mélyed, a bonyolult levezetések visszariasztják. Mi, rajzosok, kevésbé ragaszkodunk a tudományos háttérhez. Inkább megfigyeléseinkből, sok gyakorlással megszerzett tapasztalatainkból, híres elődök és minták tanulmányozásából élünk. A távlat illúzióját az ösztönös megfigyelés oldaláról közelítjük meg. Elhatárolódunk a szerkesztések iránypont-fétisizmusától, hiszen az iránypontok túl gyakran esnek távol a rajzfelületünktől! Inkább csak utólag ellenőrizzük az összetartást.
     Aki képes kívánság szerinti nézőpontból - akár fejből is - kockát rajzolni, az uralja a távlatot. Véleményem szerint, a szabadkézi rajztanítás küszöb-szintje a kocka sarkaiban összefutó, három térbeli főirány helyes ábrázolása.

A perspektíva illúzió, a térbeli mélység érzetének élménye: olyan grafikus ábrázolási mód, amellyel valós vagy képzeletbeli tárgyakról a normális látás során keletkező képekhez hasonló képet állítunk elő. A perspektíva gyakorlása kétirányú művelet: azt is láttatjuk, ami van, és egyúttal azt is, ami volt, illetve amivé lehetne. Ez egyszerre szolgálja a képzeletet és az állapot-felmérést is. A távlati képnek az a feladata, hogy elhitesse a szemlélővel: a papír-sík vonalai (hála a ferdéknek!) "mélységet" jelenthetnek. Vonalas képen a távlati mélység-érzetért elsősorban a térhálóra redukált környezet párhuzamos éleinek összetartásai és a hálóközök rövidülései felelősök. Ezt a jelenséget a képsík-beli vonalak főirányokhoz való dőléseként érzékeljük.

     A kitűzött ábrázolási cél szempontjából elkülönítjük a tudományos ("vonalzós") és a képzőművészettel rokon, "szabadkézi" rajzot. Az előbbi inkább az ábrázoló geometria területe.
     Következő lépésünk a távlati kép vonalhoz vezető redukciója. Grafikai eszköztárunk kellékeit kétfelé osztjuk: vonalas és "egyéb" eszközök. A vonalas rajz lehet tiszta vonalból álló kontúrrajz, melyet felületosztásokkal és anyagjelölésekkel (ún. "folt-sűrítéssel") gazdagíthatunk. Ez átmenetet képez a vonalrajz és a tónusrajz között. A tónusok csoportjába sorolom az árnyékolás és a színezés technikáját.

A rajz-tanítás nélkülözhetetlen állomása a vonal-tanítás. A vonalháló-rétegek optimális felépítésének sorrendjét funkciójuk szerint csoportosítjuk. Haladjunk visszafelé a kész képtől az üres papír felé! Búcsúzzunk el a színektől, tónusoktól, részletektől, felületosztásoktól - végül a puszta vonalháló marad. Legyen a kép csupa "tisztavonal"! (J.P. Jungmann "fehér grafikának" nevezi a csak vonalból álló képet.)      A térhatás illúzióját leggazdaságosabban - a lehető legkisebb ráfordítással, ha ezt az adott idő alatt a megfelelő helyen húzott vonalak hosszával mérjük - a tisztavonalak hálójával érhetjük el. Feladatunk e szerint a "megfelelő helyek" megtalálása legyen! Tanulmányomnak az a célja, hogy ráirányítsam az Olvasó figyelmét a tér-mélységet legjobban kifejező vonalfajták - a ferdék - "megfogásának" sajátos módszerére.             7. ábra: Festőállványra szerelt kísérleti "Aránymérő".

     A ferdék megfigyelésére és látszólagos dőlésük mértékének tudatosítására régóta használatos a "ceruzás" módszer, amely a "nyújtott karral, kézben tartott ceruzával való mérés" néven írható körül. A szabadkézi rajzolás tisztavonalas fázisában számunkra a látvány bizonyos sorrend szerint kiválasztott és egymáshoz viszonyított vonalszakaszai fontosak. A "ceruzás módszer" előnye az, hogy a ceruza kéznél van, és a karnyújtás is könnyen elvégezhető. Viszont sok benne a bizonytalansági tényező: a fej és a ceruzával súrolt sík távolsága változhat, a ceruzán a hüvelykujj körmével behatárolt szakaszméret korlátozott, a kiragadott látvány-részlet kicsiny.

     "Arányméréses" módszerem a megfigyelés idejére rögzíti és kinagyítja a rövidülés jellegzetes adatait. Ez a rajztáblához kapcsolt virtuális "mérő-képsík" felületén történik, ahol az arányok számszerűsítéséhez szükséges szakaszméretek összevetése pontosan elvégezhető. Az eljáráshoz kifejlesztett "aránymérő" az építészeti szabadkézi rajzoktatásban elsősorban a térbeli alapvonal-háló "ferdéinek" mérésére szolgál. A mérőképsík konkrét megjelenítésével kiküszöböli a "ceruzás mérés" bizonytalanságait. Bevezetésével hatékonyan tudatosítható a mérőképsík és a rajztábla helyes tartása közötti összefüggés.
     Minden távlati kép lebontható egy tisztavonal-hálóból szőtt szerkezeti vázig, amely nagyrészt a "ferdék" világába tartozó rövidülés- és összetartás-jelenségek hiteles ábrázolásából épül fel. Ha sikerül az oktatás korai stádiumában kifejlesztenünk azt a sajátos képességet, amelynek segítségével tudatosul az összehasonlító válogatás és az arányok számszerűsítése; ha sikerül megtanítanunk tanítványainkat a "ferdék megfogására", akkor biztos alapokra építhetünk a továbbiakban, mert olyan eszközt adunk a hallgató kezébe, amellyel biztonságosan meg tudja oldani távlattani feladatainak tisztavonal-hálóból kialakítandó belső szerkezetét.

     A megfigyelés és a rajzolás fentiekben ismertetett, képsík-felbontásos módszere bizonyos sorrendiségre is nevel. A tanár a leggyengébb diákot is - akár rajzának érintése nélkül - rávezetheti a vonal-perspektíva alapjelenségeinek felismerésére, amikor a tanítvány nézőpontjából "készre" állítja a mértékadó ferdék látszólagos helyzetét rögzítő mérőágakat.
     A perspektíva-szerkesztés eddig kitalált segédeszközei túl egyszerűek vagy túl bonyolultak voltak a gyakorlati használat szempontjából. A számítógép színre-lépéséig elődeink legtöbb energiájukat a vetületekből előállítandó perspektívák gépesítésébe fektették. A szabadkézi rajz kevés eszközt igényel; ezeket egészítheti ki a tanulás kezdetén az "aránymérő" Oktatói szerepe a bemutató-jellegű rávezetésben, a megfigyelni-valók gyakoroltatásában, egyszóval a látás tanításában rejlik. Meggyőződésem, hogy a saját szemmértéket semmi sem helyettesítheti, de kifejlesztésére minden, eredménnyel kecsegtető módszer bevezetése megengedhető.