1. ábra: Szabályos hálózat, egy iránypont, teresedő utca széles, hátsó vezérsíkkal (Szeged - 1968)	2. ábra: Egyoldalas, egyenes vonalú utcafal, közeli vezérsíkkal (Eger - 1985)

3. ábra: Féloldalas, ívelt, több iránypontos utcafal (Pirani kikötő - 1972) 4. ábra: Többoldalas, törtvonalú, lejtős utca (Prága - 1966)

5. ábra: Kétoldalas, egy iránypontos, lejtős utca, távoli vezérsíkkal (Stockholm, Seavagen - 1973)	6. ábra: Egy iránypontos utca, közeli és távoli vezérsíkkal (Stockholm - 1973)

7. ábra: Hegyesszögű utca-sarok, több irányponttal (Koppenhága, Nyhavn - 1983)	8. ábra: Hátsó és középső vezérsík, törtvonalú, lejtős többszintes utca-hálózat, magas horizonttal (Stockholm, 1973)

     Az utcarajz akkor látványos, ha van mélysége. Átlós vonalak a rajz közepébe terelik a szemlélő figyelmét. Lehetőleg olyan nézőpontot válasszunk, amelyből kitekintve mindkét oldalmezőbe jut rövidülő utcafal! Így keretbe foglalható a kép közép-részének főtémája: maga a távolba vesző utca (13-14. ábra).
     A rajz nem egyszerű másolás. Válogassunk hát, mit vegyünk be és mit hagyjunk ki a pillanatnyi valóságból! Bár a szerkesztés araszolva lépegető, "részlet-halmozásos" szakaszában átmeneti szerephez juthatnak autók, táblák, oszlopok, jelek, feliratok is - tanácsos később ezek egy részét visszaszorítani (15. ábra).

     Amikor a valóság geometriájának perspektívikus változásait az ún. képsík-felbontásos módszerrel követjük, akkor a magunk elé képzelt mérőképsíkon könnyen mérhető, "Egyszerű Geometriai Formákra" bontjuk a látványt.
Ha nem adódik képsíkunkkal párhuzamos, torzulás-mentes "Vezérsík"     , mértékadó (szélső) ferdéink dőlés-méréséhez először néhány függőleges skálát kell építenünk. Alkalmas mérce kínálkozik erre pl. valamelyik közeli ablaksávban, vagy egy épület-sarok osztásai mentén.

Analógia a "Folyosó"-rajzolással Hasonlóságok:      •     Vezérsík      •     Horizont      •     Függőleges skála      •     Mértékadó ferdék      •     Vetítések

     Kanyargó utca esetében a homlokzatok sokszögű helyszínrajzra illeszkednek. Az utcafalak törtvonal mentén sorakoznak. Ebből következően az iránypontok megsokasodnak. Minden homlokzathoz saját enyészpont tartozik.
     Vizsgáljuk meg, hogy hogyan torzul perspektívában egy szabályos homlokzat-mező a horizont változásának függvényében (11. ábra). Szemből nézve az eresz és a lábazat vízszintes. (Lejtős utca esetében a lábazati mezőt - utólag - egy olyan derékszögű háromszöggel egészítjük ki, amelynek kisebbik befogója a járdavonalnak a vízszintes síktól való eltérését tartalmazza.) Perspektívában a homlokzat szabályos négyszögéből képsíkunkon trapéz lesz. A szélső ferdék pontos megrajzolása a szerkezeti váz felépítésének legkényesebb szakasza. Az eresz-alálátások ill. a lábazati rálátások mértéke a nézőpont és a homlokzat viszonyától függ. A szemsík helye döntő jelentőségű! Utcaszinten állva a lábazati él laposabbnak látszik, mint a legfelső födém-perem.

     Utcarajz nincs homlokzatrajz nélkül. Vizsgáljuk meg egyenként a törtvonalú utcafal összetevőit! Hogyan módosítja a távlat eredetileg szabályos vonalhálójukat?

Szabadkézi rajzban a rövidülő homlokzat részeit célszerű csoportosítani.      A (vízszintes) ablaksorok párkány- ill. szemöldök-vonalaira érintőket illesztünk. Az így kapott csíkokat összefüggő szalagként kezeljük. Egy-egy szint ablaksora nemcsak a nyílásokból, hanem az ablakok közötti falmezőből is áll.      "Részlet-halmozásos módszerrel" pl. a homlokzat magassági méretét úgy kapjuk meg, hogy sorra megfigyeljük az egyik közeli ablaksáv (mint függőleges oszlop) alkotórészeit. A nyílásokon kívül az ablaksáv összetevői közé tartoznak még: párkányok, parapetek, az attika és a lábazati mező is. Az épületek sarkánál adódó felület-osztások ill. anyag-váltások is alkalmasak kezdőskála céljaira.

10. ábra: Strasbourg, a Kammerzell-ház - 1975 Példa az ablaksor-ablaksávra ill. a "saroklécre".

     Ha az iránypont helye bizonytalan, "arányméréssel" vizsgáljuk meg a mértékadó ferdék dőlését. A mértékadó ferdék (eresz, lábazat) képezik a szélső szög-szárak. Ezek közé futtatjuk a valóság "köztes vízszinteseit" úgy, hogy azok rendre egy virtuális szög-csúcs (tehát az iránypont) felé tartsanak!
     Utólag a hagyományos szerkesztési eljárással is ellenőriznünk illik a (valóságban párhuzamos) vonal-csoportok összetartását. Keressük meg homlokzatonként a vonatkozó iránypontokat!
     Jelöljük be szemsíkunkat a közeli és a távoli függőleges skálán is! Célszerű megfigyelni sorstársaink fejének a háttérhez viszonyított helyzetét. Horizontunkat oldal-pillantással közvetlen környezetünkhöz (lent állva a földszinti ablaksorhoz, a lábazathoz, vagy más homlokzati osztáshoz) terjesztjük ki.

     A homlokzatok megrajzolása után a tetőket az utcafal törtvonalú szalagjára ültetjük fel. Most már van mihez viszonytani a tető-kontúrok töréspontjainak koordinátáit!
     Sarokházaknál a konty-vápa nem párhuzamos az oromfalak szarufa-irányú lejtésével. A térbeli ferdék a valóságban is szöget zárnak be egymással, ezért perspektívában még erősebbnek tűnik az összetartás.

     Lejtős utcát az utcafalak lábazati háromszögeinek (ill. trapézainak) segítségével jelenítjük meg.
     Az utca szélességének ellenőrzésére is használható az említett "részlet-halmozásos" eljárás, amely kiegészíti a szokásos "ceruzás" méréseket. Ez a mellékelt esetben azt jelenti, hogy egyszerűsített befoglaló formákon (pl. az autó-kontúrokon) lépegetve, keresztirányban, közel és távol, a rajz síkjában néhányszor átszeljük az utcát.

11. ábra: Az "Alabárdos"-ház (Országház u.) rövidülő homlokzata - A Rajzolási Sorrend-hez.

Rövidülő utcafal első elemének szerkezeti vázlata      Első vonalként az ég foltját választom el a földtől. Félszemmel hunyorítva megkeresem a világos háttér és a sötétebb közép- ill. oldal-mezők határait. Ezzel szinte egyidőben (a parkoló autók körvonalain lépegetve) az előtérben felvázolom az utca szélességét is. A képet nagyjából átlósan tagolva fel-sejlenek az elsődleges befoglaló formák (12. ábra).      A közeli függőleges skálát az "Alabárdos"-ház felém eső sarok-élén állítom fel. Mérőképsíkomat használva, ezen a kőosztáson olvasom le a horizont helyét. Kiválasztom azt a vízszintesen futó fal-hornyot, amelyik éppen párhuzamosnak tűnik (azaz takarásba kerül) a szem-magasságomig emelt rajztábla felső élével.

12. ábra: Illusztráció és belső monológ a "Rajzolási Sorrend" c. fejezethezhez. Rajzolás közben saját szerkezet-építő lépéseimet irogattam fel a lap aljára, mintegy kívülről követve kezem nyomát.

Az utca szélességét a parkoló járművek körvonalainak vázlatos sorozatával rögzítem az előtérben ill. a távoli Vezérsíkban. (Ez a "részlethalmozás".) A baloldali, közeli függőleges skála kocsival takart alsó részét a "ceruzás mérés" szokásos módszerével hasonlítom a tisztán mérhető felső szakasz osztásaihoz. Így alakul ki a járdavonal feltételezett helye. Az egyes járda-szakaszok képzeletbeli meghosszabbítását (mérőkép-síkomon) belefuttatom a kész utcafalba, s távlati képüket az imént megfigyelt metszéspontok segítségével állítom helyre.

A tetőidomok és a szemközti oromfalak képsík-mozaikjait a homlokzatok szalagszerű felépítése után illesztem a már elkészült vonalhálóhoz. A töréspontok koordinátáit a lap széleivel párhuzamos ("főiránybeli") vetítésekkel állapítom meg.      Az ilyen festői, tagolt, váltakozó párkány-magasságú utcafalakkal határolt látványhoz inkább a vízszintes (azaz fekvő téglalap-alakú) képkivágás illik. Álló helyzet túl sok égbolt- és előtér-részletezést kívánna.

ÖSSZEFOGLALÁS

15. ábra: A törtvonalú utcafal szalagja - rövidülő homlokzatok egyszerűsített tagolása. A mértékadó (szélső) ferdék mint eresz-vonalak egymással való összehasonlítása és a saroklécek osztásai. Az égboltra kirajzolódó kémény-közök negatív rész-foltjai ill "ég-osztás" felhőkkel.