1. ábra: Egyetemi ceruzarajz 1967-ből, 1 x 2 óra (részlet). A Rajzi Tanszék hagyományos beállítása, néhai Horváth Lajos és dr. Gróh János ny. docens urak idejéből.
A papíron való elhelyezéssel, a szék tömegének és környezetének egymáshoz való viszonyával kezdjünk munkához! Hunyorítsunk, mérlegeljünk, válasszunk kedvező nézőpontot, üljünk irányba - járjuk körül a tárgyat!

Kulcs-szavak: aránymérés, átlós módszer, befoglaló forma, egyszerű geometriai forma, elsődleges és másodlagos kontúr, főirány, háttér-belemetsződés, képsík-felbontás, magassági skála, negatív forma, síkra-bontás, szerkezeti háló, vetület.

Vetületi vázlatok

     A távlati kép megrajzolása előtt ismerkedjünk meg a bútor nézeteivel! A széket körüljárva - ha kell, megérintve - megértjük a bútor szerkezetét. Arasszal megmérjük jellegzetes méreteit: az ülőlap kiterjedését és a szék két részből összetett magasságát. Megfigyeljük az ülőlap formáját, s közben magunkban eldöntjük: négyzetre vagy inkább félkörre egészítsük ki? Az oldalnézet vizsgálata során megpróbáljuk a kontúrt egyszerű síkidommal (négyzettel) kiváltani. Mivel a kockával - eddigi tanulmányaink során - már megbarátkoztunk, a bútorrajzot visszavezetjük a konstrukciós vázhoz: "Hány kocka írható székünk köré?"
     Az ortogonális képsor fölvázolása során megtaláljuk a jellemző metszetet. Ez itt az oldalnézettel azonos. A nézetrajzokat a perspektívikus főtéma előzményének tekintjük, s a rajzlap sarkában kísérő vázlatként készítjük el.

2 - 3 ábra: Vetületek Ismerkedés a tárggyal, három főnézet, a jellemző metszet kiválasztása, szerkezeti háló (a szék tömegére illeszthető kocka- rács)

     A főbb összefüggések sematikus rögzítése után (amikor már a kocka-viszonyokat tisztáztuk) kerülhet sor a rész-jellegzetességek feltérképezésére. Ilyen a támla íve, a merevítő heveder rész-magassága és a szerkezeti vastagságok. A második fázisban öltöztetjük fel az első szakaszban csupasz vonalakkal ábrázolt vázat. Ilyenféle absztrakció iskolázott szemléletet kíván, amelyet korábbi stúdiumaink idején, a váz-kocka rajzolása során, bizonyára megszereztünk.
     A következőkben sémáink részleteinek és a befoglaló egésznek az összevetése (pl. az előlap foltja, a bejelölt anyag-vastagságokkal és rész-osztásokkal együtt). A jellemző metszet (oldalnézet) osztás-rendje egy négyzetháló közreműködésével készül. A szerkesztéshez az "átlós módszert" is segítségül hívhatjuk.
     Most alakul ki a szék egyéni karaktere. Az ívek legnagyobb behajlását újra ellenőriznünk kell. A minimális eltéréseket az elvont szerkezeti váztól egyelőre figyelmen kívül hagyhatjuk. Az anyag-vastagságokat akár túlozhatjuk is - egyenként hasonlítsuk össze a negatív foltokat és a síkidomok formáit a látvánnyal.
     A vetületi séma lépéseit azért részletezzük a munka kezdetén, mert a távlati kép elkészítése során hasonló sorrendben fogunk haladni. Körvonal, arányok, szerkezeti váz, belülre és kívülre írható kockák, a jellegzetes oldallap felosztása, majd a szabályos szerkezeti rácstól való eltérések - ívek, vastagságok, részletek, közök, negatív foltok, környezeti viszony (háttér-belemetsződések).
     Itt jegyezzük meg, hogy a kocka- ill. négyzetháló-burkot csak bizonyos határig érdemes kiterjeszteni. Elégedjünk meg egyszerűsített szerkezeti hálóval!

     Az alábbiakban lépésekre bontva szemléltetem a mellékelt ceruzarajz létrejöttét. A fázisok egymás-utánja nem kötelező - ebben a konkrét példában csupán ajánlatként fogalmazódik meg. A rajzolás folyamata általában egyéni. A gyakorlatban ezek a mozzanatok gyakran párhuzamosan haladnak egymás mellett, a sorrend megváltozhat. Végső soron csak a rajz minősége számít! Tanulságosnak tűnik az alábbi sorrend nyomon-követése:

           A - Ismerkedés a tárggyal, vetületi vázlatok (főnézetek és a jellemző metszet)
           B - Elsődleges és másodlagos befoglaló forma
           C - Negatív foltok, síkra-bontás, arányok
           D - Szerkezeti felépítés, alapnégyzet, magassági skála, belső és külső kockarács
           E - Az előlap részletei, anyagvastagságok
           F - Környezeti belemetsződések, háttér-viszonyok
           G - Összetartások ellenőrzése
           H - Tónusozás, árnyékok, fények, kontrasztok, kidolgozás

     A perspektívikus képet a befoglaló forma felvázolásával indítjuk. Ennek célja a helyes képméret-tárgyméret arányának rögzítése, a rajzolandó tárgy-téma kedvező elhelyezése a lapon. Legyen elegendő levegő a szék körül, az előtér és a háttér, valamint az oldalmezők és a bútor foltja álljanak harmonikus viszonyban! Számít a környezet is, mennyi férjen a képkivágásba?
     Hunyorítsunk, fél-szemünket hunyjuk be: ekkor az ábra szerint két lényeges alkotóelemére egyszerűsödik a téma. Tömör tárgy és levegős háttér. A fekete-fehér ilyen szétválasztása révén térbeli tárgyunkat sík-felületté alakítjuk, mintha fotóját papírból vágtuk volna ki!
     A befoglaló forma foltját a szélső pontokra illesztett főirányokkal (vízszintesekkel ill. függőlegesekkel) téglalappá egészítjük ki. Az így kapott vonalkázott mezőnek ("negatív folt" elnevezéssel) még fontos szerep jut a részletek ellenőrzésénél. A kiegészítés kerete és az eredeti tárgy sziluettje közötti mező arányát, méreteit kontrasztos megvilágításban még szemléletesebben érzékelhetjük.

     A téglalappá történő kiegészítés és s szélesség-magasság arány megállapításának lépéseit szemlélteti az alábbi két vázlat. A főméretek megbecsülését belerajzolt négyzetek vagy körök segítségével végezhetjük. Ugyanide vezet az átlók berajzolása is - a rövid oldalt a hosszabbikra mérjük rá. A pontozott mezők a fontosabb kiegészítő foltokat jelölik, amelyek a tárgy első, lazább kontúrja és a szabályos négyszög-kiegészítés között alakulna ki. Alakjuk, jellegük meghatározó jelentőségű a szék térbeli elhelyezkedésére ill. formájára. Ejtsünk még néhány szót a kontúrról! Azon kívül, hogy a rajzlapon való elhelyezést, a téma foltját kijelölni segíti és a fő, befoglaló méretek meghatározásában a fentiek szerint közreműködik, továbbá rajz-indító szerepe is van, amely már példatárgyunk egyedi jellegzetességeinek megragadását előkészíti.

4 - 5. ábra: Elsődleges ill. másodlagos kontúrháló      (I) Laza háló az általános befoglaló forma kikereséséhez;      (II) Szorosabb, vákuumfólia-szerű háló a részletek, kimetszések, eltérések meg-állapításhoz.

     A magyarázó ábrák szerint kétféle kontúrt különböztetünk meg. Az egyik típus laza hálóként borul a tárgyra (tekintsünk el a nehézségi erőtől) Vegyünk egy könnyed vonalat, amely lágyan feszül a szélső pontokra, s folyamatosan, megszakítás nélkül keríti körbe a sziluettet! A másik kontúrt "vákuumfóliás buroknak" képzeljük el, amely az általános befoglaló formától való eltéréseket, kimetszéseket, beugrásokat is megmutatja. A sorrendet római számokkal jelöltük. Az arány-meghatározás érdekében a kimetszések foltjai ismét egyszerű síkidomok sorozatára bontandók.

     Vizsgáljuk meg. a függőleges és az íves körvonal által közrefogott negatív folt kijelölésének lépéseit! E cikkely aránya az ívelt széktámla szempontjából lényeges, hiszen a szék egyedi jellegéhez ez a körvonal nagyban hozzájárul. Meg kell keresnünk az ív legnagyobb szélességét, s majd ezt viszonyítjuk a függőleges komponenshez. Elvben ez könnyű, de méricskélés közben, ilyen hosszúkás idomnál hamar eltévedhetünk! Ezért ajánlatos a részlet-kontúr osztásait már a kiindulásnál komolyan véve, a negatív folt pontos meghatározása érdekében, kisebb-nagyobb szabályos idomra bontani. A részletek sarkaira támaszkodhatunk. Háromszögek, négyzetek (vagy körök), amelyek további egyszerű geometriai formákra oszthatók.
     Tovább boncolva a negatív foltok arányainak helyes megállapítását, szerepeljen itt példa-beli székünknek egy másik részlete is! A következő ábra témánk két negatív foltjának megrajzolásához szolgál útmutatóul. A támla felső peremének érdekes beszögelléséét - ahol a másodlagos kontúr eltér az elsődlegestől - úgy kapjuk meg, hogy függőleges segédvonalat vetítünk a beugrás sarokpontjaitól a keretig, majd az így háromszögre és téglalapra bontott mozaik arányát belerajzolt négyzetsorral (vagy körökkel) leszámoljuk.
     A másik bevonalkázott negatív folt formáját - a sarkokból indított, vízszintes és függőleges osztások révén - szintén képsík-felbontással határozzuk meg,.

6 - 7 ábra: Negatív foltok vizsgálata  A bonyolultabb alakzatokat (töréspontokra illesztett főirányok segítségével) egyszerű geometriai formákra bontjuk. Gyakorlatilag leszámoljuk a láb-közökbe írható négyzetek vagy körök számát.

     A külső kontúrok és negatív foltok leírása után térjünk rá a téma belső szerkezeti felépítésére! Természetesen nincs merev sorrendi előírás - a gyakorlatban a téma külső-belső megközelítése bizonyára párhuzamosan fut. Hol kívülről befelé, hol belülről kifelé haladva fejlesztjük a rajzot. Csak az elvi magyarázat kedvéért különítjük el a lépéseket.
     A vonallá csupaszított szék-vázat a vetületi rajzoknál ismertetett módon építjük fel. Megkeressük az ismert szabályos testekhez való rokonságait, majd a száraz absztrakció után visszaadjuk az egyedi jelleget, észrevesszük a konstruált ill. kiegészített szerkezeti váztól való eltéréseket. Kövessünk végig egy javasolt szerkesztési rendet, a sorrendet számokkal jelölve!

     1 - A padlósíkon lábai által kijelölt négyzeten áll a szék - ezzel kezdünk! Vigyázzunk a sarkoknál, a nem látható éleket ki kell következtetnünk, a látható élek meghosszabbításával. A helyes irányok, a vízszintessel bezárt szögek, az élek összetartásai a kockarajz szabályai szerint rajzolandók.
     2 - Felépítjük a két részből álló magasságot. Előbb a 2/a jelű, hozzánk közelebbi függőleges élet rajzoljuk meg, s ellenőrizzük függőleges voltát, vajon a támla és a láb ívének két végpontja valóban egy függőlegesbe esik? A (8) jelű ív ill. annak részleteit a gyakorlatban célszerű már ebben a fázisban bejelölni. A következő ábra váz-szerkesztése ezt az állapotot őrzi, de ott az említett magassági méret-skálát a szélső íven "negatív foltként" kerestük ki.
     A magassági rész-méretek bejelölésére ebben a korai szakaszban azért hasznos, mert minden szélső pont látszólagos magasságát, továbbá az összes "ferdeséget" (a valóság vízszintes síkban lévő egyeneseinek a rajztáblánk felső pereméhez viszonyított virtuális meredekségét) vízszintes bevetítéssel ehhez a magassági skálához viszonyíthatunk.

8 - 9. ábra: Alapnégyzet ill. függőleges síkok Az oldallap és előlap szerkezeti hálója perspek-tívában - most használjuk fel azt az osztásrendet, amit a vetületi vázlatok során megtanultunk.

     3 - Ha megvan a támla síkját egyszerűsítő, (2) jelű oldallap, következhet az ülőlap felülete (3). A 3/A jelű, közeli él behúzása már az alsó tömeg kocka-jellegének ellenőrzését is feltételezi.
     4 - Az alapnégyzetből kiemeljük a legkülső láb-élek - egyelőre a szerkezeti vastagságtól elvonatkoztatott - absztrakt, vékony vonalát (A/4). Áll már az előlap, arányát a 4/C jelű átlóval rögzítjük: mennyiben tér el foltja a négyzettől? Itt látjuk, hogy a 4/B ill. a 3/A jelű vonalakat szinte egy időben kellene megrajzolnunk (a valóságban ez egyszerre is zajlik). A sorrend kérdésének erőltetése most a "tyúk és a tojás" problémájához vezetne.
     Az alsó rész előlapjának arányát végül a részletek berajzolásával ellenőrizhetjük (lyukak, vastagságok, tömör ill. átlátszó részek foltjai). Erre mutat példát a következő ábra, mely témájával egyrészt visszanyúl a kontúrok és negatív foltok fejezetéhez, másrészt előre szalad a váz szerkezeti- és anyagvastagságokkal történő felöltöztetéséig.
     5 - Mint látjuk, nem ragaszkodhatunk mereve elméleti sorrendhez. Az (5) jelű vonal képviseli a hátsó láb külső élét. Ennek a negyedik, "mozgó" lábnak pontos talp-helyét nem könnyű megtalálni - még lesz róla szó. Egyelőre van egy váz-kockánk, valamivel fedlapja fölé emelve egy ülőlapunk és elkészült a támla síkja is. Az előlap részletekkel való gazdagítása következik.

10. ábra : A szerkezet-építés lépései

1 - Alapnégyzet, 2 - Támlás oldal kerete, 3 - Ülőlap, 4 - Jellemző oldalnézet távlati képe, 5 - Hátsó láb, 6 - 7 Anyagvastagságok, 8 - 12 Ívek, 14 - Rész-osztások

11. ábra: Hátsó láb megkeresése      A széklábakat levetítjük az alapvonalra.

     A leghátsó láb megkeresése nem nélkülözheti a (7/C) vastagság padlósíkon történő hátravetítését. Ennek párhuzamosként kell futnia az alapnégyzet megfelelő szélével. Itt közlünk további két ábrát a negyedik láb megrajzolásához: a szomszéd láb-vastagságok talp-éleit vetítjük hátra párhuzamosan az alapnégyzet széleivel, ill. az alapvonalra a lábakat rendre függőlegesen levetítve, határozzuk meg a vetületi osztásrendet. Azt kérdezzük magunktól, hogy "a láb-köz hányadában helyezkedik el a negyedik láb?"

12-13. ábra: Háttér-metszékek, vetett árnyék, bútor-közök

     A vetett árnyékokat és az esetleges tükröződéseket vonalrajzunk szerkezeti felépítése során is felhasználhatjuk - így pl. a lábak közötti negatív foltok arányának megbecsülésénél (13. ábra). Az árnyékok további részletekre tagolják a síkokat, s ez által újabb környezeti belemetsződések keletkeznek. Az így nyert képsík-mozaikokat egyszerű geometriai formák felidézésével visszük át rajzlapunkra.
Ha elkészült a vonalas vázlat, tónusokkal kihangsúlyozhatjuk az ábrázolt bútor környezetéhez viszonyított formáit.      Egy fekete-fehér ceruzarajz a szürke-skála árnyalás-lépcsőin keresztül érzékeltetheti a testek térbeli kiterjedését. A három dimenzió bemutatása kétirányú papírunkon akkor lesz sikeres, ha a fényeket nemcsak a tárgyon, hanem annak környezetében is gondosan megfigyeljük. Keressük ki a tárgy ön- és vetett árnyékait, az alapsík és a háttér általános tónusait és vessük össze a látvány különböző anyagszíneit is egymással! Viszonyítsunk minden foltot a szomszédjaival, majd a vetett árnyékokat külön is vegyük sorra! Akár ez utóbbival is kezdhetnénk a tónusozást:

          1 - vetett árnyék a padlón,
          2 - a háttér és a szék megvilágított részeinek találkozása,
          3 - a szék önárnyékos részei, viszonyítva saját világos oldalaihoz ill. a háttér megvilágított foltjaihoz, s végül
          4 - a háttér egyéb részletei, vetett árnyékok a falon, anyagtónusok, stb.

     Gyakorlatban a ceruza-tónusozás "vonal-eltüntetést" jelent, ha most a vonal-szó alatt a kontúrt értjük. Követve a tárgy körvonalát, szakaszról-szakaszra feltesszük magunknak a kérdést: "Melyik oldal a sötétebb?" Ha vonal-határt látunk (hacsak nem odafestett csík volt) akkor ott bizonyosan tónus-különbségnek kell lenni. Ha a háttér sötét, a test világos. Ha a háttér kivilágosodik, a testen belül a kontúr mentén sötétebbnek kell lennie. Így haladunk végig a kontúrvonalak mentén, a vonalhálóval szabdalt síkot fény-árnyék mezőkké alakítva. A sok megfigyelt részletet végül nagyobb egységekbe "összemossuk, s átmeneteket képzünk. Pl. a padló-felületet egy anyagnak tekintve, utólag még egy alaptónust teszünk rá, mintegy fátyollal letakarva a tükröződések korábban üresen hagyott fehér foltját.
     Hunyorítsunk a legvilágosabb és a legsötétebb részek megtalálásához! Ismerjük meg eszközeink korlátjait! Egyik végpont a papír fehérje, a másik ceruzánk vonalháló-rétegei.A legsötétebb ceruza-árnyékot négy-öt réteg egymásra helyezésével érhetjük el. A parányi közzel párhuzamosan sorolt, enyhén ívelt vonal-sorozatok (hálók, kiterített "söprűk") egymással hegyes szöget zárnak be. A sötétítést nem csak a ceruza papírra nyomásával érhetjük el, hanem vonalrétegek egymásra helyezésével. Lehetőleg azonos nyomot hagyjon tónusozó ceruzánk mindenütt. Nincs szabály, csak javaslat - találja meg mindenki saját stílusát!
     Tónusozásnál (a fenti részletek keresgélése közben) ne tévesszük szem előtt a nagy összességet. Törekedjünk az egyszerű formák (síkok, élek, sarkok) visszaadására. A bonyolultabbakat is bontsuk síkokra! A vastagságokat is inkább túlozzuk el, mintsem hogy elsikkadjon az anyagszerűség! Elsősorban a peremek rálátásaira és a szögletes lábakra gondolunk. A vonalháló frissebbnek hat, ha a közökben egy kicsit kilátszik a papír fehérje. Ez a sötét tartományra is érvényes. A túl sűrű feketítés ellenkező hatást érhet el, ha csillog ill. "beragad". A sötét nem abszolút érték, hanem viszony! Ha mellette világos van, sötétnek hat. A vakítóan világosat szintén a körülötte való sötétebbel érzékeltethetjük. Célszerű a vonal-sorozatot a kontúr-letapogatás folyamán a körvonallal párhuzamosan indítani. Az első néhány, szorosan a kontúr mellé húzott vonalunk mindjárt el is tünteti annak határ-jellegét, s szemünk előtt elkülönül egymástól a két felület. Így ceruzavonal-kötegünk túlfutásaival nem kell már foglalkoznunk. Lehetőleg ne radírozzunk, mert az gyakran maszatol - inkább kihagyásokkal hagyjuk a papír fehérjét érvényesülni! Puha, gyúrható radírral viszont eredményesen tisztogathatjuk rajzunkat. A tárgy és a háttér találkozása mentén bizonyos "fénykontúr" (glória) figyelhető meg, amely a levegő-perspektívából következik. Ez a jelenség közel hasonló tónusok találkozásánál segít a tárgy és környezetének elkülönítésében. Ellenfénynél ez fokozottan érvényesül.

     Végül a türelmes Olvasó elnézését kérem a fenti elemzés körülményessége miatt. A szabadkézi rajzolás lépéseinek szöveges megfogalmazása bonyolultan hangzik - rajzolni könnyebb! Elismerem, hogy a (két óra alatt megrajzolható) szék rajzolási sorrendjéről többet árulna el egy (tíz perces) videó-felvétel, mint ez a (kétheti erőfeszítéssel) összeállított füzet.