A kész szerkezeti vázlat több, mint a beállított tárgyak körvonalainak összessége. A környezet részletei nagyban hozzájárulnak a mélység illúziójához A főtéma és a háttér látszólagos összemetsződéseit megfigyelve pontosíthatjuk képsík-mozaikjaink (teljes képmezőt lapszélig kitöltő) hálóját.
     Vetettárnyékon belül is vegyük észre annak világosabb foltjait! A vetettárnyékon belüli fények eredete sokrétű. Az okok egyrészt az árnyékfelfogó felület, másrészt az árnyékvető tárgy tulajdonságaira, illetve a fényforrás jellegére vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban érdemes külön-külön mérlegelni a

     A felsoroltakból kitűnik, hogy az árnyék-felfogó felület anyaga, felület-osztása, mintázata, felületének domborzata (pl. a drapéria hullámzása) legalább annyira számít, mint az esetleges színek tónuskülönbsége.
     Esetünkben a vizespohár sok-lapú, több irányban ívelt-hajtogatott üvegfala számos fénytörési jelenséget produkál a fehér vászon-terítő (helyenként vasalt) szövet-felszínén. Ehhez járul még a benne lévő folyadék áttetszősége, továbbá a környezetből származtatható reflex-fények.
     Fekete-fehér rajzunkon a fények sötétebb részek közé helyezve jeleníthetők meg. Fény nincsen árnyék nélkül - tónusaink szomszédságok kölcsönhatásai révén érvényesülnek.
     A "helyi kontraszt" vonalmenti tónus-különbségek feltérképezését jelenti*. Eleinte szélsőséges értékeket rögzítünk: vagy fehér, vagy fekete! Világos alapról kiindulva, a sötétebbnek ítélt vonalfél-oldalt átmeneti tónus-kezdeménnyel (elemi folttal) jelöljük meg. A kidolgozási szakaszban az egyes mozaikokon belül feljegyzett tónus-kezdeményeket - kiterjesztéssel - összehangoljuk. Ceruzás technikában - szürkeskálák révén; tus-technikában - vonalháló-rétegekkel; nedves technikák (pl. lavírozás) esetében - higított tussal mossuk el az elemi folt éles peremeit.

     A "helyi kontraszthoz", mint vonalmenti tónushoz a vonalas szerkezeti felépítés után, de még az általános tónusozás előtt folyamodunk. A főtéma kidolgozása során a környezet tónusainak helyi hatásaival is számolnunk kell. Figyelmünk fókuszát szakaszosan ráirányítjuk a kontúrok határsávjaira. A vizsgálandó képsík-mozaik belső világossági viszonyait - kerület-követő felderítéssel - a szomszédokéhoz viszonyítjuk.
     Ahol van vonal, ott tónus-különbség is adódik. Fény és árnyék kölcsönhatásban érvényesül. ("Nincsen hegy völgy nélkül.") Tónus-rajzunkon a fényeket árnyékok, az árnyékokat fények zárják körül. Átellenes képsík-mozaikok azonos tónusú sávjai a közös határ mentén - sakktábla-mezőkhöz hasonlóan - pontban találkoznak,.
     A tisztavonalas, "fehér grafika" a vonalháló mentén először csupán szélsőséges, világos-sötét ellentét-párokkal mélyül. Később a képsík-mozaikon belül a már korábban feltérképezett tónus-végletek közé átmeneteket illesztünk. A felületek, anyagok, térsíkok és színek eltérő világossági fokozatait további rétegekkel mutathatjuk be.

     Elemi folt: A tónusozott képsík-mozaik legkisebb összetevője. Alakja közel háromszög. Mindegyik elemi folt egy "éles" peremből és két halványabb szegélyből áll. Az elemi folt éles peremével illeszkedik a kontúrvonalra. Az éles perem és a tompa oldalak között a világossági skála kezdeti átmenetei érvényesülnek. Így a tónus-kezdemény is "elemi folt".
     Képsík-mozaik: A vonalrajz kontúrokkal határolt mezője. Az előkészítő tisztavonalas háló nemcsak a tárgy- és a környezet keretvonalait tartalmazza, hanem az árnyék- és fényhatárokat, az anyag- és színváltásokat, tükröződéseket, valamint minden egyéb jelentős határvonalat, amely tónus-váltást jelez.
     Kerület-követő felderítés: a kiválasztott képsík-mozaik kerülete mentén haladva, a határsáv belső felét szakaszosan összehasonlítjuk a külső vonal-fél világosságával.
     Kontúrvonal: A képsík-mozaikokat elválasztó vonal, amely mentén átellenes tónus-különbség keletkezik.
     Környezeti belemetsződés: a főtéma kontúrjába látszólag belevágó környezete tagoló vonal, amely annak térbeli helyzetére utal. Segítségével már a tisztavonalas előkészítés során pontosítható rajzunk szerkezeti felépítése.
     Köztes tónus: A kerülete mentén körbejárt képsík-mozaikon belüli helyi kontrasztok szélsőséges tónus-kezdeményeinek összehangolására szolgáló átmenet. Ceruza-technikában ezt hívjuk szürke-skálának.)
     Helyi kontraszt: Vonalmenti tónus-különbség.
     Figyelmünk fókusza (a megfigyelés köre): A "helyi kontraszt" megvalósítása során egy-egy képsík-mozaik kerületére összpontosítunk. A kerület-menti tónus-különbségek feltérképezése idején a vonalháló többi részét ideiglenesen kitakarjuk. A célterület kontúrvonalát "kerület-követő" felderítéssel követjük. Úgy fókuszáljunk, hogy a "megfigyelés körében" csak egyetlen, kurta vonal-szakasz maradjon!
     T-alakú csomóponthoz legalább három db megfigyelési kör tartozik. A kérdéses határsávot kinagyítjuk. A vizsgált kontúrvonal a "megfigyelés körét" egy világos és egy sötét félre osztja.
     Rejtett tónus-váltó: képzelt határ az ellentétes tónusértékek között. Köztes tónusok révén ezen a szögfelező-helyzetű virtuális vonalon fordulnak át az azonos képsík-mozaikon belül egymásba simuló világos és sötét foltok.
     Sakktábla-effektus: Szomszédos képsík-mozaikok azonos tónusai a határ mentén, átellenesen, csak pontban érintkezhetnek - különben eltűnne a vonal!
     Tisztavonal-háló: A szerkezeti rács felépítésének eszköze, amely a tárgykontúrokon kívül a környezet lényeges határvonalait is magába foglalja. Ide soroljuk az árnyék- és fényhatárokat, az anyag- és színváltásokat is - azaz minden egyéb tónusváltást jelző vonalat.
     Tónus-kezdemény: A vonalmenti "Világos vagy Sötét?" összehasonlító megfigyelés eredményét rögzítő elemi folt, amely a figyelem fókuszába redukált vonal-szakasz sötét oldalfelére éles határával illeszkedik, attól elfelé pedig elhalványul.
Tónus: relatív világossági fokozat, ami szomszédjához képest érvényesül.
     Vonalfél-szomszédság: A megfigyelés körébe koncentrált vonal két oldala. Első tónuslépcsőben feladatunk ezeknek a szomszédságoknak világossági összehasonlítása. A helyi különbségeket ideiglenesen végletekben állapítjuk meg. ("A vonal melyik oldala a sötétebb?") Ahol van vonal, ott van tónus-különbség is.
     Vonaháló-réteg: A tónusrajz hártya-szerű rétegekből tevődik össze. A szerkezeti rács tisztavonal-hálójára biztonsággal ráépülhet különböző tónusaink réteg-sora.

Kapcsolódó füzeteim:         "Tónus a vonal mentén - a Helyi Kontraszt"         "Körgyűrűk"         "Vetett árnyék szerkesztése szabadkézzel"         "Ablakok"

10. ábra: Csöves cukortartó tussal. Az összetett formájú, rovátkolt felületű, átlátszó, csillogó portéka sokféleképpen veri vissza ill. ereszti át a fényt. Környezetének részletei nélkül szinte lehetetlen lenne anyagát kifejezni. Drapéria-hullámok és háttér-figurák kontrasztálnak a főtémával. A domború, lekerekített peremű, csavarmenettel ellátott fémfedélen egymást keresztezik a mennyezeti lámpasorok okozta fény-csíkok és a fedélből ágaskodó cukorszóró cső (alkotó-irányú) peremfényének tükröződése. A helyi kontraszt elve itt is érvényesülni látszik: az egyik fény-csík - a másikat keresztezve - átmenetileg kialszik.