Megfigyelések

  ¤ Felvételi Előkészítő és Példatár
  ¤ Képes Kockatan
  ¤ Mérőképsík
  ¤ Tükröződő Torony-trió
  ¤ Körgyűrűk
  ¤ Székrajz Szöveggel
  ¤ Folyosórajz
  ¤ Fényárnyék


   Szerkesztések


   Külső feladatok


   Kurzusok


   Tanulmányok
 

KÉPES KOCKATAN


  
Kulcs-szavak: alapvonal-háló, arány, aránymérés,átlós módszer, befoglaló forma, centrális vetítés, ceruzás mérés, egyszerű geometriai formák, felezősík, főirányok, harmadolás, háttér-belemetsződés, iránypont, képkivágás, képsík, képsík-mozaik, negatív forma, nézőpont, oldaltávolság, összetartás, összmagasság, rövidülés, sík-kompozíció, szemsík, szerkezeti ferdék, vetítés, vetítő-sugár, vonal-perspektíva.
          I.        ELŐKÉSZÜLETEK
          II.       AZ ALAPVONAL-HÁLÓ SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE
          III.      ELLENŐRZÉSEK
     Ez a fejezet a szabadkézi távlati képen előforduló szerkezeti ferdék jelentőségéről és dőlés-helyzetük pontos megítéléséről szól. Doktori értekezésem* főtémája az "aránymérés" újszerű módszertani megközelítése volt.
          I. rész: ELŐKÉSZÜLETEK
     A bevezető képsor a látvány és a rajzoló viszonyával foglalkozik. Hogyan kell leülni, a rajztáblát tartani, a rajzlapot felerősíteni?
     Már az oktatás legelején szükséges a beállítás tárgyához annak környezetét is hozzárendelni. A hallgatók egyik jellegzetes típushibája ugyanis az, hogy rajzukon darabonként "ragasztják" egymáshoz a tárgyakat: az oldaltávolságok (tárgy-közök) figyelembe vétele nélkül! Ebben a fázisban tervezzük rajzunk sík-kompozícióját, amely a téma foltjából és a maradék rajzfelület képsík-mozaikjaiból adódik össze.
1. A távlati kép a főtémából (itt pl. a rajzolandó vázkockából, mint tárgyból) és annak környezetéből (most a térhatároló síkokból) tevődik össze.


     A nézőpontot úgy kell kiválasztani, hogy az egész témát (tehát a tárgyat és környezetét) zavartalanul láthassuk. Az azonos irányú élek lehetőleg ne essenek egybe! Már a leülésnél komponálunk - a megfelelő nézési irány és szemmagasság kiválasztásával. Értsük meg az egész formát, ha szükséges, annak körbe-járásával - hiszen egyszerre csak egy nézetnyi látszik belőle.
     Itt az alkalom a képsík, a vetítő-sugár (a vetítés) fogalmainak bevezetésére.
2. Gondosan keressük ki a megfelelő nézőpontot (a nézési irányt és a szemsíkot) - akár a beállítás megkerülésével.


3. Az egész fő-témát lássuk, ne hagyjuk fontos részeit eltakarni! A rajzlapot szilárd alaphoz rögzítsük! A rajz és a rajztábla szabályos téglapjának peremeit zavartalanul követhesse tekintetünk a rajzolás teljes folyamatában, mivel a szemnek a rajzon belül biztos főirány-támaszokra, egyféle saját koordináta-rendszerre van szüksége.


4. A "felező-sík" kikeresése és a lehetséges képsíkok szemléltetése. A rajzoló saját felező-síkjával célozza meg a téma középpontját!


5. A rajzbeli főirányok bemutatása. A rajztábla peremét letámasztott kisujjunkkal követhetjük.


     Rajzbeli függőlegeseink a rajztábla-rajzlap függőleges oldalaival lesznek párhuzamosak. Az oldaltávolságot időről-időre mérjük le!. (Ehhez a művelethez az "aránymérő"-eszköz ága is befogható.) A táblaperemtől mért oldaltávolságot (0T) a főirány-beli vonal mentén kísérjük végig. Túlzott vonalvastagság, merev kéztartás, azaz "vésés" ellen is használhatjuk a kisujjra való kézfej-letámasztás gyakorlatát. Szemünkkel kövessük a rajztábla széleit, mivel csak ez a két főirány a biztos!
 
6. Az oldaltávolságok magyarázata és a főirányok ellenőrzése.



          II. rész: AZ ALAPVONAL-HÁLÓ SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE
     Már az első vázlatnál szükséges a főtéma befoglaló formáját és a környezetet (egyidejűleg mindkettőt párhuzamosan fejlesztve) a rajzlap felületi tagolása érdekében figyelembe venni. Egyszerűsítve ez annyit jelent, hogy a környezetet képviselő alap-síkok metszésvonalait "pókhálóként" feszítjük ki a főtéma foltja és a rajzlap szélei között, gondosan mérlegelve az így kialakuló képsík-mozaikok arányát.
7. A rajzfelület tagolása: előtér, háttér és oldalmezők. A befoglaló forma és a negatív forma bemutatása.


     Ilyen belemetsződéseket figyelhetünk meg a tárgy-kontúr és a fal- ill. padló élei között. További felület-osztások is minket segítenek. A tárgy pontjainak egymáshoz való viszonyát a diák általában könnyebben ábrázolja, mint a tárgy és környezet között kifejezendő térhatást. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy ne csak a beállított tárgy, hanem annak (sematikus) környezete is szerepeljen a rajzlapon!
     A negatív folt fogalmával először az általános befoglaló formánál találkozunk, amikor a főtéma szélső pontjaira ráillesztjük a főirányokat.

     Mivel a környezethez való tárgy-viszonyítást valamilyen rendszer szerint célszerű gyakoroltatni, a térbeli ábrázoláson túl vetületekben is dolgozzuk fel a beállítást. Használjuk ki a határoló térfalak és felületek osztásrendjét! Egységnyi négyzetlapok segítségével már az oktatás elején átmenetet képezhetünk a tárgy- és a tér-ábrázolás között.

     A szögletes testek rajz-oktatásának kezdetén hasznosnak bizonyul a párhuzamos és a centrális vetítés elméleti összehasonlítása, mivel számos perspektívikus problémára egyszerű vetületi nézetekkel adhatunk választ.
8. Az első aránymérés, a főméretek viszonya. ("Hogyan mérlegeljük két szakasz arányát?" Az egész és a maradék viszonya, a legnagyobb közös osztó megállapítása.)


     A méréseket aránypárként visszük át a rajzunkra, ehhez azokat számszerűsíteni kell. Ez azt jelenti, hogy a befoglaló formán belül, szabadon választott, rajzbeli méret (SR) és a "mérő-képsíkon" megfigyelt, látvány-beli társa (SM-Ks) között kialakult arány szerint dolgozzuk fel megfigyeléseinket.
9. A belső összmagasság szétbontása - (váz-kocka esetében: alsó, középső és felső részekre. Betűkkel:   A + K + F = SM).


     A főméretek összevetése után a belső osztást vesszük szemügyre: az összmagasság három részből tevődik össze. Az alsó, a középső és a felső mező csíkja eltérő grafikával jól elkülöníthető. Ide tartozik a belső élek függőleges vetítéssel történő meghosszabbítása is. (Padló-tükröződés vagy kocka-torony esetén ezek a függőlegesek valóban látszanak.) Most tudjuk az összmagasságra a rész-szakaszokat kivetíteni. Mivel a csík szélessége egységnyi, a foltok területe helyett elég azok magasságát hasonlítjuk össze. ("Hányszor fér a foltok magasságába az egységnyi szélesség?") Az arány tisztázása érdekében köröket (esetleg rombuszokat) rajzolunk a csíkokba. Ez egyúttal a felső lap rálátását és a hátsó (IV.) él helyét is véglegesíti.
10. A belső mag tagolásával egyidejűleg határozzuk meg a közeli függőleges él (S) és az (alap)-Egység Hátsó Élének (EHÉ) látszólagos egybeesésének metszéspontját (M). Véleményem szerint ez modulkockánk szerkezeti felépítésének a legfontosabb lépése! Fenti összefüggést az oktatásban eltöltött évek során megpróbáltam képletbe tömöríteni: S/EHÉ = M. (A betűk visszafelé olvasva kiadják a szerző nevét.)


     Az (M) jelű metszéspont felismerése - amely az összmagasság belső tagolásának is része - egyértelműen rögzíti az alsó négyzetlap látszólagos torzulását.
11. A rajz-felület tagolása; azaz a téma belső és külső (pozitív és negatív) részeinek - az "aránymérés" szempontjából jól használható - Egyszerű Geometriai Formákra (EGF) való bontása. A kontúr és a környezet összemetsződéseinek megfigyelése.


     Külön rajzok követik a hagyományos mérő-módszert. A ceruzás mérés eszköze a nyújtott karral magunk elé tartott, ökölbe-szorított ceruza, amelyen hüvelyk-ujjunk képezi a "csúszó"-végpontot, a ceruza tompa vége pedig a mérendő szakasz kezdőpontját takarja. Eközben igyekszünk ceruzánkat a kartávolságban elképzelt mérőképsík felületén mozgatni. A két mozdulat-sor neve: vízszintes bevetítés (Y/S), illetve forgatás (X/S).

12-13. A "ferde-mérés" hagyományos módszere: a rajztábla-perem vízszintes vetítő-vonalként való megemelése a talp-pontig (0), illetve a keresett sarokpontig (B). Az Y/S arány meghatározása három lépésben történik (I-II-III).
     Az alapvonal-képzés mozdulata - a rajztábla felső peremét a szemsíkkal párhuzamosan tartva csúsztatjuk. A mozdulat-sort magyarázó oldalnézetekkel tehetjük egyértelművé. Fordítsunk elegendő időt a legmeredekebb (vagyis a legszélső) szerkezeti ferde egyenes dőlés-mérésének gondos részletezésére!
14. A hagyományos "ferde-mérés" második lépése: a "ceruzás"-módszer mozdulatai. Az X/S arány meghatározása a képzeletbeli képsíkon, ceruzás szakasz-befogással, s az azt követő negyed-köríves összehasonlítással (forgatással) történik. Ez a piktogram tanári pályafutásom leghatékonyabb ábrája!


15. A rajzoló szemsíkjának meghatározása. A képen lépésenként követhető a hátulról bemutatott figura, amint fejével metszi a horizont síkját. Ezen a vízszintes "vásznon" magyarázó nyilak mutatják az oldalrapillantás fejfordulatát, ahogy a rajzoló a téma fölé kíséri a falon beazonosított szemsíkot.


16-17-18. A perspektíva alap-jelenségeinek szerkezeti alapvonal-hálón bemutatott magyarázata. (Képsík, vetítősugár és a szem, mint központ; horizont és iránypontok, az átlók iránypontjai; a perspektíva hétköznapi esetei).



          III. rész: ELLENŐRZÉSEK

19. Kocka-ellenőrzési módszerek: képzeletben, egyenként (széthúzva ill. párosával összevetve) vizsgáljuk meg a kocka határoló síkjainak négyzet-szerűségét! Egy-egy lap ellenőrzésénél vonatkoztassunk el ideiglenesen a többi oldal látványától és képezzünk virtuális átlókat!


20. Ellenőrzés szerkesztéssel: az "átlós módszer". Négyzetoldal ill. szakasz sarok-tükrözéssel megvalósított szaporítása.

21. A térhatároló felületek alapvonal-hálója (felület-osztás ill. anyagjelölés születése);  a "padló-háló" kiterjesztése átlós szerkesztéssel. (Az előtérből mindig hátrafelé haladjunk!). Legelső feladatunk a legközelebbi négyzetsor magasságának (m) megbecsülése.


22. A harmadoló módszer lépései. Egy dupla négyzetnyi téglalap négyzet-részeinek átlói ill. a téglalap saját átlói egymást harmad-pontokban metszik.


23. Összetartásoknak és függőlegeseknek a rajztábla moz­ga­tá­sával történő utólagos ellenőrzése. Munka közben időnként álljunk fel! Friss szemmel, távolabbról is nézzük meg rajzunkat!



24. Függőlegeseink bizonytalanságát a fejjel lefelé fordított rajz deríti ki. Fáradás miatt saját hibáinkat hamar megszokjuk - használjunk tükröt! A rajzlapon hátulról való átnézés módszere is igen alkalmas tévedéseink felismerésére.



 

 © Minden jog fenntartva. Dr. Méhes Balázs PhD egyetemi docens
ajánlott felbontás 1024×768