Kulcs-szavak: átlós módszer, befoglaló forma, esésvonal, rétegvonal, sarok-tükrözés, szerkezeti alapvonal-háló, takarási sorrend, vetületek.

     Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy az ábrázolandó tömeget vagy teret kockahálóba foglaljuk. Az első kockát szabadkézzel vázoljuk fel oly módon, hogy perspektívája megfeleljen választott nézőpontunknak. Talán nem túl nehéz feladat fejből kockát rajzolni azoknak, akik természet után elegendő hasonló beállítást rajzoltak végig! A kívánt végeredményt előre vetítve, előzetes tömegvázlatok révén juthatunk el perspektívikus nézőpontunk kiválasztásához. Az "átlós módszer" segítségével a további részletek innen kezdve szabályosan szerkeszthetők lesznek. (Ellenőrzésre akár vonalzót is használhatunk.) Az eljárás két iránypontos perspektívára is értelemszerűen alkalmazható. (l. MB: "Fókuszban a Térsarok")

• Ha sikerül szabadkézzel megrajzolni az első kocka (választott nézőpontunknak megfelelő) távlati képét, akkor az "átlós módszer" segítségével a háló többi része már pontosan kiszerkeszthető.

2. A szemlélőhöz közeli függőleges síkban vegyük fel az elölnézetet (metszetet). Ez itt a választott nagykocka előlapja.

3. Jelöljük be szabadon az iránypontot! Nézőpontunk lehetőleg lépték-helyesen szemmagasságba essén.

4. A kezdő-négyzet sarkait kössük össze az irányponttal!

• Így egy végtelenül hosszú, üreges hasábot kapunk, amelyet a talpa felől nézünk. Ezt a folyosót számtalan kockából összerakott, fekvő négyzetes oszlopnak tekinthetjük.

     A szerkezeti alapvonal-hálóra redukált tér perspektívájának hihetősége nagymértékben az első kocka mélységétől függ. A többi kockát (azaz a térhatároló felületek négyzethálóit) már szerkeszteni fogjuk. A szabadkézi szerkesztést célszerű hátrafelé elvégezni. (Magunk felé tükrözve torz eredményt kapnánk az előtérben.) A szerkesztést az átlók segítségével hajtjuk végre.
Az átlós módszer (átellenes felezőponton történő) sarok-tükrözést jelent.

     Az első kocka rövidülő négyzetlapjának látszólagos magasságát (Y) szemmértékkel becsüljük meg. A becslést érdemes a legnagyobb alálátás (ill. rálátás) sávjában elvégezni. Alacsony horizont esetében a mennyezeten, magas nézőpontnál a padlón, falhoz közeli iránypont esetében pedig a másik oldalfalon mérünk.

Kísérletezéssel jutottam az alábbi közelítésekhez:

Egy iránypontos perspektívában az első kocka rövidülő lapjának oldal-vetülete kb. az eredeti oldal

egyhatoda      (ha az iránypont a keret belső harmadába esik);
 egyötöde (ha az iránypont a középső harmad gyűrűjébe esik);
egynegyede              (ha az iránypont a szélső harmadba esik)

Az iránypont helye és az első kocka mélysége
(Y) közötti tapasztalati összefüggés - Az Y a
legnagyobb rá- ill. alálátás foltjában mérendő.

Most következik a magassági háló szerkesztése. A térhatároló oldalfalakat az alaprajzból emeljük ki.

5. A vízszintes irányú osztás a kezdő-keret peremén egyenletesen kiosztható. Bonyolultabb vetületek esetén érdemes a háló-pontokat jelekkel ellátni, hogy a szerkesztés közben megnevezhetők legyenek.

7. A kezdő négyzet (mint alaprajz) átlójának és hosszanti osztásainak metszéspontjaira fektetett vízszintesek hátrafelé sűrűsödnek. Egyenlő szakaszok a távlati képen rövidülőnek látszanak.

8-9. Ezt a felületosztást a kezdő nagykocka összes határoló síkján vigyü körbe! Ha jól rajzoltunk, a szomszédos keret-szakaszok találkoznak a sarkokban. Így jutunk el az első, négyzethálós, "lyukas" kockához.

• A részletes alapvonal-hálót csak addig terjesszük ki, ameddig az adott felületre szükségünk lesz! Igény szerint fokozatosan meghosszabbíthatjuk a szakaszokat. Eközben ne veszítsük el szemünk elől eredeti vetületeinket!

10. A második kockát az elsőből szerkesztjük. Az átlós "szaporításokat" a kevésbé torzuló felületeken végezzük el. Túl sok átló zavaróan hat a gyakorlatban. Ellenőrzés-képpen bármelyik mezőben átlóra fűzhetjük a megfelelő pontokat.

•A láthatóságot rajzolás közben fokozatosan jelöljük be! Tegyünk különbséget a szerkesztő-vonalak és a kialakuló határoló síkok valódi metszésvonal között!

11. Az újabb négyzethálós osztásokat is vigyük körbe az oldalfalakon! A szerkezeti háló továbbfejlesztésével jutunk el a felületosztásokig. Ahátrafelé sűrűsödő osztások egyfajta előzetes tónus-hatásról is gondoskodnak.

12. Egy iránypontos perspektívában a függőlegesek nem torzulnak. Érdemes közeli síkban magasságot mérni, s hátrafelé vetíteni.

13. Ismétlődő elemek esetén először az első és utolsó helyét határozzuk meg! Ezután következhetnek a közbülsők. Ügyeljünk a rövidülő közökre!

     Az alaphálótól való eltéréseket először a kiterített sík-felületeken (azaz vetületeikben) tanulmányozzuk! Távlati helyreállításuk is lépésekben történik.
     Folyamatosan vigyük fel mindegyik keletkező (vagyis alaprajzából pontonként kiemelt) síkra a felület irányát jelző alapháló-osztást, méghozzá létrejöttük fontossági sorrendjében! Ez a kísérő művelet egyrészt azonnal érzékelteti a térhatárokat, másrészt fokozza a mélységi hatást. Méretek vetítéséhez használhatunk papir-csíkokat is.

     A ferde síkokat előbb alaprajzilag értelmezzük, majd pedig magassági viszonyaikat tisztázzuk. Olyan helyen szerkesszünk, ahol van elég szabad felület. A ferde vonalakat vetületeikből emeljük ki. A ferde síkokat a főirányok alapvonal-hálózatára ültetjük. A ferde síkok irányát esés- vagy rétegvonalaikkal erősítsük meg!

     Az ívekhez keressük ki befoglaló négyzet-rácsozatukat! (Pl. a negyedkört négyzetbe írjuk, a félkörhöz két négyzetet rendelünk, stb.)
     Az íves felületet bordákra feszítjük. A bordák síkja is a szerkezeti alapvonal-hálóra illeszkedik. A hajlított formákat felületi rács-osztásuk (vagy borda-hálózatuk) sűrítésével szemléltethetjük.

V - Szerkesszük meg az alábbi metszetekhez tartozó csarnokok egy-iránypontos belső képét! Munkánk elején tervezzük meg egyénileg az alaprajzi hálók elrendezését is: pl. 1 - 5 négyzet szélességben ill. 3 - 6 - 9 egység mélységben:

MELLÉKLET

az előlap-harmadokba eső iránypont (Ip) és a rövidülés vetülete (Y) között, egy
iránypontos kocka vizsgálata során

III. - Az eredmények grafikonja (Ip és Y viszonya)

Ha az iránypont a belső harmadba esik, akkor a virtuális kockamélység (Y) nagyjából egyhatod X;	ha az iránypont a középső harmadba esik, akkor Y nagyjából egyötöd X;	ha az iránypont a szélső harmadba esik, akkor Y nagyjából egynegyed X lesz.