A Rajzi Tanszék harmadéves építészhallgatók számára - látvány utáni rajzoltatás céljából - különböző történelmi középületekbe szervez bejárást Budapesten. Legkedveltebbek egyike ezek sorában bizonyára a budapesti Operaház.

Kulcs-szavak: aránymérés, befoglaló kockarács, "ceruzás mérés", kereszt-boltozat (félkör-ív) húrja, válla, külső érintője, magassága, szélső pontja, előlap / képsík viszonya (iránypontok száma), előtónus, ferdék hierarchiája, függőleges skála, helyi kontraszt, képsík-mozaik, legnagyobb alálátás, mérőképsík, négyzethálós kör-szerkesztés (nyolcad-pontok érintői), részlethalmozás, rövidülő oldal trapéza, szélső ferde (köztes ferde), szerkezeti alapvonal-háló térsarok, vezérsík, vízszintes bevetítés, Y-csomópont.

     A legnagyobb alálátás helyén arányméréssel határozzuk meg a szélső ferde dőlését. Lejtése a távoli iránypont helyére utal. A szélső ferde és a horizont metszéspontjában (általában a rajzlap szélén túl) lesz a rövidülő oldal iránypontja. Ennek ismeretében kiegészülnek a köztes ferdék: összetartó vonal-nyalábjuk a távoli szög-csúcs felé konvergál. A szög szárait a szélső ferde és a horizont szolgáltatja (5).
     A szélső ferde (legmeredekebbnek látszó vízszintes tagozat) két főiránybeli komponensét vízszintes bevetítéssel ill. negyedkörös forgatással - azaz "ceruzás méréssel" - állapítjuk meg. A rajztábla felső peremével végrehajtandó vízszintes bevetítés a távoli és közeli függőleges skála azonos pontjának (látszólagos) magasság-különbségéről ad találó felvilágosítást (y). A "ceruzás mérés" a függőleges kocka-élek közti (képsíkbeli) távolságot viszonyítja az eredeti függőleges skálához (x).
     A tér szerkezetét a valós építkezés menetéhez hasonlóan építjük fel: a függőleges falak és oszlopok elkészülte után, a megfelelő vállakra ültetjük a galéria árkádsorának félkör-keresztmetszetű boltozati íveit. A homlokzati árkádsor (két negyed-körből álló) félkör-íveit részben megfigyeléssel, részben szerkesztéssel vázoljuk fel. Ez utóbbi során nagyban segít minket a befoglaló négyzetháló tudatos hozzárendelése (l. MB: "Körgyűrűk szerkesztése szabadkézzel", ill. "Bazilika-belső").
     Az összetartozó pillér-vállakra virtuális érintőt fektetünk, mintha vonórúd erősítené a boltövet. Ez lesz a félkör-ív húrja. A húr középpontjába állítjuk az íves nyílás félköreinek megrajzolásához szükséges, "kör-köré írt", kiegészítő négyzetsor magasságát (vagyis a kör sugarát). A vonatkozó iránypont ismeretében, a szerkezeti háló felső pontjához külső érintőt illesztünk, mely - az alálátás miatt - az előző szélső ferdénél is meredekebbnek látszik. Az új szélső ferde az előzőt köztes ferdévé minősíti vissza.

     A szélső ferde és a horizont mint szögszárak közé szorítjuk be a szerkezeti háló köztes ferdéit. Ahol a lépcsősor járólapját vonalnak látjuk, ott a szemmagasságunk. A szemsíkot egy közeli oszlop pozitív-negatív sarkainak látszólag "kiegyenesedő" (perspektívában egyébként "cikk-cakkos") vízszintes osztásaihoz is hozzárendelhetjük. Minden nézőponthoz saját, egyetlen horizont tartozik.
     A szerkezeti rács függőleges osztásait előbb azon a falon jelöljük be, amelyik kevésbé torzul. Tanulságos az ismétlődő falmezőkkel szemből is megismerkedni. Ha megértjük az építészeti tagozatok és közök vetületi rendszerét, könnyebben oldhatjuk meg perspektivikus rövidülésüket.

Kövessük figyelemmel a különböző síkokban futó párhuzamosok összetartását! Pl. a közeli oszlop vízszintes osztásai ill. boltövének kazetta-peremei mint köztes ferdék a távoli térsarok oldalfalának szerkezeti rendjéhez illeszkednek (9).

     A főfal nyílásának képsík-mozaikjához a benne foglalt részletek kitöltésével is eljuthatunk. A szerkezeti háló perspektivikus torzulását e közben négyzethálós szerkesztéssel is érdemes figyelemmel kísérni. Az egymáshoz kapcsolódó képsík-mozaikok összessége előbb-utóbb kiadja az áttört homlokfal oszlopok között látható foltját. Akár belülről kifelé, akár kívülről befelé haladunk - végül is ugyanazt az eredményt kapjuk (11 - 12).
     A kép középső sávjában kirajzolódó függőleges skála megvalósulásában fontos szerepet játszanak a lépcsőkarok korlát-mezői, melyeket a perspektívában egyszerű geometriai formáikra bontva hasznosítunk. (trapéz, háromszög, négyzet- ill. rombusz-sorozat). Pontos információt szolgáltat a lépcsőkorlátok közé szorított háromszög-alak a mellvédek kényes ferdéiről (13). Ne feledjük: a lépcsőket átmenetileg képviselő lejtők pereme (a fokokra fektetett szerkezeti érintők ill. a velük párhuzamosan futó korlát-profilok) másodrendű ferdék azaz lapátlók, melyek az elsőrendű ferdék (vagyis kocka-élek) meghatározása után kerülhetnek szerkezeti vázlatunkra.

     Feltétlenül határozzuk meg a közeli oszlop kiterjedését, mielőtt elmerülnénk a vállairól szerte-ágazó boltövek henger-palástját ékesítő kazetták részletes tagolásába! Mérő-képsíkunkon - "ceruzás méréssel" - vetjük össze a hasáb össz-szélességét a korábban felépített térsarok függőleges skálájával (14 - 15).

Nagyítás

     A baloldali korlát-szalag felvázolása után a pihenőnél a már elkészült mozaikokhoz illeszkednek a jobboldali mellvéd-mozaikok (15 - 16). A fehérrel jelölt, belső háromszöget egyéb, jól mérhető síkidomok fogják közre. Ebben a fázisban a díszes építészeti tagozatok vázlatosan összevonva szerepelnek - "baba" és "köz" csak később részleteződik. Utólag tisztán látszik, hogy az elemzésre kiválasztott látvány szerkezetének kulcsa a kép középpontjában lévő mellvéd-mozaikok "csokrában" rejlik.

22. ábra: A szerkezeti váz kiemelt kontúrjai - a különböző síkokban futó párhuzamosok összetartását "csoportosított összenézéssel" véglegesítjük.

23. ábra: Lépcsőkanyar az Operában - tollrajz, 2002 A szerkezeti háló felvázolásának kulcsa a térsarok oldallapjaival párhuzamos síkban futó mellvédek közé zárt háromszög nézőpont-helyes rögzítésében rejlik. Ehhez a központi képsík-mozaikhoz a benne látható részletek kitöltésével (azaz "részlet-halmozással") is eljuthatunk. A lefelé menő, a kép alsó szélén balra eltűnő lépcsőkorlát meredekségét a középső szakasz mellvéd-peremével összevetve határozzuk meg. A rajzon előforduló szerkezeti ferdék három csoportba oszthatók. Elsőrendűek a kockarács élei (a valóságban vízszintes építészeti tagozatok). Másodrendűek a kocka lapátlói (a lépcsőkarok). Harmadrendűek a kanyar íveire fektetett húrok, mint tér-átlók; ezekhez érve már végleg tisztában kell lennünk a nagy tér (mint kockarács) szolid szerkezetével.