Kulcs-szavak: araszolás, egyszerű geometriai formák (EGF), függőleges skála (közeli ill. távoli), háttér-belemetsződések, helyi kontraszt, ismétlődő motívum, képsík-felbontás, képsík-mozaik, köztes ferde, mérőképsík, részlet-halmozás, szélső ferde, szerkezeti alapvonal-háló, térsarok, Y-csomópont.

     Feladatunk kísértetiesen hasonlít a Közgazdasági Egyetem Aulájára - szabályosan ismétlődő motívumokból összeállított, szimmetrikus belső térről van szó. Bevezetésképpen hadd hivatkozzam korábbi füzetemre*:
     "Leggyakoribb szerkezeti hibáink: téves a rövidülések mértéke, illetve hibás az összetartások feltételezése. Az alálátások alulbecsültek, a rálátások viszont eltúlzottak. Mivel a keresett iránypontok ritkán esnek a rajzon belülre (vagyis feltételezett helyük eleinte bizonytalan), tapasztalatom szerint a gyakorlatban a képsík-felbontásos módszer eredményes megközelítésnek bizonyult." [1]

2. ábra: A választott térsarok szerkezeti rasztere, vastagított vonallal. Ha előbb vetületeiben tisztázzuk az architektúra szerkezetét, ezt követően biztosabban ábrázolhatjuk arány-rendjét perspektívában.

3. ábra: A belső tér hierarchiáját elemző, helykereső vázlat. Elsőrendű elemek: ismétlődő falmezők, oszlopközök, mellvéd-sáv, általában a belső homlokfal geometriája. Másodrendű elemek: árkádsor töredékei, fal-vastagságok, tagozatok, díszítések, részletek, stb.

     "Mielőtt hozzáfognék a távlati képhez, néhány környezet-tanulmányt készítek. Szembefordulva az egyik belső homlokfallal, alaposan szemügyre veszem annak ismétlődő összetevőit. Így jobban megértem az architektúra eredeti arányait. Egyrészt kedvező nézőpontot választok, másrészt a határoló térsíkok szerkezetében fellelhető rendszert tanulmányozom." [1]
     A vetületi vázlatnak az a célja, hogy a végleges távlati képen pontosabban ábrázolhassuk a látószögünknek megfelelő perspektívikus torzulásokat. A látvány hiteles ábrázolásának egyik fontos előkészítő lépése az, hogy felismerjük a tér szerkezeti raszterét. Erre az alapvonal-hálóra illeszkednek az egyéb építészeti részletek. Ha megértjük vetületeiben az architektúra szerkezetét, biztosabban ábrázolhatjuk arány-rendjét perspektívában is.
     A távlati kép megrajzolása előtt érdemes a térhatároló síkokat "körüljárni": az ismétlődő homlokzati falsáv szemből, a mennyezet alulról ill. a padlóminta felülről tanulmányozandó.

4. ábra: Ismétlődő falsáv 5. ábra: Mellvéd-metszet 6. ábra: Galéria-oszlopfő 7. ábra: Oszlop lábazati részlete a galériáról.

     Győződjünk meg arról, hány iránypontunk lesz a választott szemszögből? Ez a szám képsíkunk és a célba vett térsarok viszonyától függ**.

Az iránypontok száma a szemlélő képsíkja és a célba vett térsarok lapjai közötti viszonytól függ. Amíg képsíkunk az egyik lappal párhuzamos, a másik kettőhöz képest merőleges (pl. a távolba, a velünk azonos szinten lévő fal felé nézünk), a nagykocka-belsőként értelmezett TÉR szerkezeti felépítéséhez egy iránypont elegendő (9. ábra).
Amikor merev nyakkal, lassan elfordulva, képsíkunk az egyik térsarok-lapra még merőleges, de a másik kettővel már szöget zár be, két irányponttal dolgozunk (10. ábra).
Amikor fejünket megdöntve, tekintetünket egy közeli sarokba irányítjuk, pl. lenézünk a galériáról, azt tapasztaljuk, hogy a függőlegesek is megbillennek. Ha képsíkunk mindegyik térbeli főiránnyal szöget zár be (egyikkel sem párhuzamos, sem merőleges), három iránypontunk lesz (11. ábra).

     Témánk szabályos "nagykocka-belső". Függőleges és vízszintes skáláink építése során a rendszer ismétlődéseire támaszkodhatunk. Az új méreteket a régiekhez hasonlítjuk - főiránybeli (tehát rajzlap-széllel párhuzamos) vetítésekkel. A távlati kép szerkezeti felépítésének döntő pillanata a térsarokba összefutó, egymáshoz képest derékszögben elhelyezkedő síkok metszésvonalainak felvétele. Ez lesz a sokat emlegetett "Y-csomópont".
     "Bontsuk fel a távlat-ábrázolás szerkezeti problémáját elemi összetevőire, s egyenként oldjuk meg azokat! Nem kerülhetjük el az egyedi nézőponthoz tartozó "mértékadó" (azaz legszélső) alá- és rálátások pontos rögzítését, melyek révén végül is az iránypontok és horizont helyzetét is érzékeltetjük. Csak a szerkezeti váz összeállítása után vessük magunkat az alapvonal-hálóra illesztendő sokféle egyéb részlet kidolgozásába! A vázolás első időszakában fokozottan ügyeljünk arra, hogy bele ne essünk az általában jelentős rajzfelületet kitöltő előtér ornamentikájának vonzó csapdájába." [1].

12. ábra: Egyszerű geometriai formák az elsőrendű szerkezeti raszter felépítése céljából. Miután az ismétlődő homlokzati falsávok és tengelyek hierarchiáját szemből nézve alaposan kitanultuk, segédvonalaink négyzethálójával végigosztjuk a belső homlokzat csarnok-felöli síkját.

13. ábra: A szélső ferdék látszólagos dőlését azok főiránybeli komponenseinek összehasonlítása révén állapítjuk meg. Az Y-csomópont függőleges tengelye alkalmas hely részletes magassági skála felépítésére. "Araszolással" a lehető legtöbb, belső és külső részletbe belekapaszkodhatunk (háttér-belemetsződések, tagozatok, nyílás-keretek). Így megbízható mércéhez jutunk. Ehhez mérjük később - vízszintes bevetítéssel - a közeli függőleges skála azonos helyzetű elemeit. A függőlegesek közti vízszintes távolságok arányait is itt fogjuk majd leolvasni ("mérőképsíkon" végzendő, ceruzás forgatással).

     •     A függőleges skála (S_V) gondos feltérképezése - a korábban részletezett falmező osztásrendjének            felhasználásával - a sarok-él sávjában történik.
     •     A szélső ferde meredekségének meghatározása következik: milyen mértékű pl. a földszint talpvonalának            látszólagos dőlése?
     •     A rövidülő oldal két szélső (függőleges) határvonala között mért vízszintes távolságot összehasonlítjuk a            függőleges skálával.
     •     A mértékadó (legmeredekebb) alálátás meghatározásához tovább részletezzük a "lapszéli" Y-t. A távoli            sarok osztásrendje a közeli sarokhoz hasonlítandó.
     •     Oldalra pillantva megállapítható szemmagasságunk pontos helyzete. Ez a (vízszintes) sík kiterjesztendő a             látvány távoli belsejébe - a horizontvonalat körbevisszük a térhatároló falakon.

     A tagozatok a csarnokban szabályosan megismétlődnek. A távoli sarokra átvetíthetjük a közelben megfigyelt részleteket. Az azonos magasságban lévő, összetartozó elemekre érintőket fektetünk.
     Sok rajzoló számára csapdának bizonyul a részletek túlzott felsorolása! Pl. ha a közeli díszes sávokat egyenként ragasztgatnánk egymáshoz, hamar kifutnánk a rendelkezésre álló "össz-vastagságból". Az összefüggő építészeti elemeket csoportosítsuk - alkossunk összevont mezőket, kötegeket, sávokat! Szerkezet-építés szempontjából ez azt jelenti, hogy részletezés előtt a fő-méretek szélső pontjait bemérjük, s a határokat segédvonalakkal rögzítjük.

14. ábra: A földszinti árkád-sor közeit a padlóminta segítségével építhetjük fel. Az oszlopok kontúrjai mentén gondosan figyeljük meg az ún. "háttér-belemetsződéseket"!

15. ábra: Hasonló eredményhez jutunk a közökbe írt egyszerű geometriai formák (EGF) révén is. Ez itt a képsík-mozaikra fektetett négyzethálót jelenti.

     Összegzésül álljon itt a szabályos belső tér perspektívájának rajzolási sorrendje:

     (1) A messzi térsarkot részletezve, felvesszük a távoli függőleges skálát (S_V^TÁVOLI).

     (2) A vetületi  előtanulmányok során  megfigyelt logikai rendre  támaszkodva, megrajzoljuk a  szemközti  fal            egyszerűsített, alig torzuló mezőit.

     (3) Az erősen rövidülő oldal peremei következnek. A szélső ferdék dőlés-mértékéhez szükséges főiránybeli            összetevőket vízszintes bevetítéssel ill. ceruzás méréssel határozzuk meg.

     (4) A közeli függőleges mérce (S_V^KÖZELI) tagolásával folytatódik a szerkezeti váz építése. (Ennek részleteit távol           eső párjához viszonyítjuk.) A képsík-felbontásos módszer szerint lent és fent Y-magasságokat mérünk,           miközben szemsíkunk helyzetét is tisztázzuk.

    (5) A rövidülő oldalfal sűrűsödő osztásait csak közeli és távoli határainak rögzítése után részletezzük. A            másodrendű osztások rendszerét az elsőrendű vonalak hálójára illesztjük. A részleteket a korábban kijelölt            szerkezeti elemekhez viszonyítjuk.

16. ábra: A képsík-felbontásos metodikán túlmenően, a párhuzamosok összetartását ajánlatos utólag hagyományos módon is megvizsgálni. Szokásos módszer a rajztábla síkját megbillentve, oldalról, a képzelt iránypont (mint szög-csúcs) felől szemlélni a konvergenciát. (lásd MB: "Képes Kockatan") A szerkezeti rács valóságban párhuzamos, perspektívában összetartónak látszó vonal-nyalábjait - mint "köztes ferdéket" - ekkor szélső ferdéink közé szorított vonal-sorozataként értékeljük.

     •     Mit kell beadni? Hogyan fogjunk munkához?

Beadandó a Csarnok kidolgozott látvány-rajza (A/2 méret). Borítóban melléklendők a nagy rajz kidolgozásához szükséges előtanulmányok A/3-as lapokra felkasírozott vázlatai. A kis vázlatok száma választott nézőpontunktól és saját igényességünktől függ, hiszen az előtanulmányok mind a végső nagy rajzot szolgálják. Minimális követelmény: 2 db A/4-es skicc. Javasolt vázlat-témák:

     (1) Helykereső kompozíció, a lényeges képsík-mozaikok kedvező elosztására (előtér, háttér, oldalmezők,             térsíkok);
     (2) A választott térsarok egyszerűsített szerkezeti rasztere (négyzethálós nagykocka-belsőként értelmezve);
     (3) Egy ismétlődő falsáv, szemből nézve;
     (4) A nagykép felöltöztetéséhez használható részletek (oszlop, pillér, ornamentika, padlóminta, fríz, mellvéd,            párkány, tagozat, stb.), nézetekben körüljárva. Gondoljunk arra, hogy perspektívában a távoli motívumok a            közeliek rokonai!

     •     Hány iránypontunk lesz?

     Az iránypontok száma a szemlélő képsíkja és a célba vett térsarok lapjai közötti viszonytól függ. Amíg képsíkunk a térsarok egyik lapjával párhuzamos, a másik kettőhöz képest pedig merőleges, a nagykocka-belsőként értelmezett TÉR szerkezeti felépítéséhez egy iránypont elegendő. Ez történik velünk, ha a szintünkön lévő, távoli fal felé nézünk. Amikor merev nyakkal, lassan elfordulunk, képsíkunk az egyik térsarok-lappal még merőleges viszonyban marad, de a másik kettővel már szöget zár be. Most két iránypontunk lesz.
     Amikor fejünket megdöntve, tekintetünket egy közeli sarokba irányítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a függőlegesek is megbillennek. Ha képsíkunk a térsarok mindegyik lapjával általános szöget zár be (egyikkel sem párhuzamos, sem merőleges), három iránypontunk lesz.

     •     Hogyan határozzuk meg az iránypontok helyét?

Egy iránypontos perspektívában (l. MB: "Folyosórajz") kikeressük a függőlegesnek látszó padlófúga és a falmezők vízszintesnek látszó felületosztásainak metszéspontját.
Egynél több iránypont esetében a vonatkozó szélső ferdék, mint szög-szárak utalnak egy-egy iránypont (mint távoli, rajzon kívüli szög-csúcs) helyére.

     •     Hová esik szemsíkunk?

     Oldalra pillantva, a közeli fal-tagozaton bejelöljük szemmagasságunkat, majd kihasználva a szabályos tér építészeti motívumainak megbízható ismétlődéseit, körbevisszük a szemközti fal távoli tagozataira. Ahol a valóság vízszintesei egy vonalba esnek, ott lesz a nézőpontunkhoz tartozó szemsík. Figyeljük meg a felületi háló változásait a pozitív és negatív sarkoknál! "Ahol a cikk-cakk kiegyenesedik, ott a szemsík!" (l. MB: "Tükröződő torony-trió", 2004)

     •     Hol éri el a szerkezeti raszter a rövidülő oldalfalon a szemközti fal szélességének megfelelő mélységet?

     Másként fogalmazva: a padlóra írt maximális négyzet látszólagos magasságát keressük. A szemközti fal 3 pillérközből áll. A rövidülő oldal harmadik pillértalpát (P) vízszintes vetítéssel hozzámérjük a térsarokban részletezett (s tükörképével kiterjesztett) függőleges skálához (y_P / S_V). A P pont vízszintes irányú összetevőjét a mérőképsíkon elvégzendő negyedkörös forgatással ("ceruzás mérés") hasonlítjuk össze magassági mércénkkel (x_P / S_V ).

     •     Hogyan határozzuk meg a szélső ferde dőlését?

     Szélső ferdének hívjuk a szerkezeti raszter a valóságban vízszintes, a perspektívában összetartónak látszó vonalsorozatának a rajzunk szélén (vagyis a horizonttól legtávolabb) fellelhető elemét. A szélső ferde látszólagos dőlését a képsík-felbontásos módszerrel, "arányméréssel" határozzuk meg: a ferde mint átfogó) pontos helyzetét főiránybeli (azaz lapszéllel párhuzamos) befogóinak arányba állításával állapítjuk meg.

     •     Jó-e a szerkezeti raszter?

     Akkor sikeres a szerkezeti alapvonal-háló, ha választott nézőpontunkból a NAGY TÉR mint négyzethálós nagykocka-belső megcélzott térsarka hihetőnek tűnik. Lényeges kezdő lépés a horizont precíz bejelölése. Becsüljük meg, hogy pl. a padlón ülve, a földszinti belmagasság hányadánál van a szemsíkunk? (Itt: kb. 1/12 részénél.) Ellenőrizzük ezt újra, oldalpillantással a közeli felületosztást körbevetítve, ill. szemközti sorstársaink fejmagasságát a távoli saroknál bejelölve!
     A térsarok-tengelyeket valóságos motívumok megfigyelésével ("részlet-halmozással") építsük fel, ne csak az eszmei Y-csomópont csupasz ágait keressük, hanem a teljes illúziót, ami a térfalakra felvitt raszterral együtt alakul ki! Hiteles térhatáshoz inkább megfigyeléssel, mint spekulációval jutunk el. Nagyon hasznos az ismétlődő motívumok rövidüléseinek összehasonlítása is (pl. itt: az árkád-közökben megjelenő padlóminta-töredékek.
     Ne keverjük össze a természet utáni tér-ábrázolást a vetületekből való perspektíva-helyreállítással - az iránypontok korai kitűzése kényszerpályára vihet! Kivétel ez alól talán csak az erősen centrális, hosszúkás tér esete - de a látókúp határa még "folyosórajznál" is bemérendő. Nézőpontunkból tapasztalható szerkezeti raszter változásaiból kikövetkeztethetjük az iránypont helyét, s abból a rendszer többi eleme utólag felépíthető.

     •     Mennyire kell kidolgozni? Kell-e tónusozni?

     Ebben az árkádsorral övezett csarnokban egyszerű kontúrhálóval szinte valamennyi építészeti formát megjeleníthetjük. Tisztán csak vonallal sokféle térsíkot el lehet különíteni***. Az intarziás padlóburkolat is kitűnően rajzolható vonalasan - a közeli felületosztások részletezése szinte "elő-tónusként" hat. Ahol kevés a mintázat, a térsíkok elkülönítéséhez szükségünk lehet tónusra is. Az emeleti oszlop-közök és sima oszlop-törzsek képsík-mozaikjainak találkozása mentén bizonyára elkel némi árnyékolás!

     Mindenki saját stílusa szerint dolgozza ki rajzát.

18. ábra: Lavirozott változat - szürke alapra másolt vonalháló tónusos kiegésítése.