A főtéma kedvező képkivágást kíván - első feladatunk a képmező kompozíciós felosztása. A térhatároló síkok helyzetét vázlatos vonalkázással értelmezzük. Válasszunk a képsíkunkkal párhuzamos térfalak közül alkalmas vezérsíkot! Állapítsuk meg szemmagasságunkat! Eközben az elő-, közép- és háttér, továbbá az oldalmezők foltjainak egyensúlyát is mérlegeljük.

	1. ábra: A szerkezeti vázlat kezdetei A síkok irányát réteg- ill. esésvonalak szemléltetik.

     A látvány rajzolását az összetett tér hátfalánál kezdjük, s mivel ez majdnem párhuzamos választott képsíkunkkal, derékszögű alapvonal-hálózata alig torzul.
     A vezérsík szélességét az egyik magassági skála kezdő szakaszának választott egység segítségével rajzolhatjuk fel. Alkalmas kiindulásnak látszik a távoli oszlop magassága. A belső mezők részleteinek felvázolásával jutunk el a közeli oszlopig. Célszerű megfigyelni mindkét oszlop környezetét is! A hátsó fal mintázata, a ruhatár pultja, egy távoli lépcsőkar pereme, egy ülő figura, továbbá az előtér hengeres tárgyai kerülnek ebben a szakaszban a papírra.

     Lassanként kialakulnak a szemközti fal középső téglalapjának fő méretei. Ezt a mezőt foltról-foltra követjük. Végigaraszolva a ruhatár szekrénysorának részletein, szükség szerint módosítható az első vázlat befoglaló formája. A kidolgozott belső vezérsík folytatása kint, az üvegen túl található. Esetünkben ugyanis a vezérsík több, különböző térsíkokhoz tartozó mezőből tevődik össze.

     Az első függőleges skála a távoli oszlop mentén készül, a második a közeli oszlopnál, a harmadik pedig az előtérben lévő ajtókeretnél. Bonyolult látvány esetében ajánlatos a képmezőt több sávban is letapogatni!

     A szemközti dupla ajtó és a színes fal téglasorai révén kapaszkodhatunk fel az üvegsávokig. A közeli oszlop tetejénél egy vázlatos keresztmetszet segítségével értelmezhetők a függőleges és vízszintes síkok talál-kozásának metszésvonalai. Ezek majd széles ívben, átlósan szelik át a lapot. Mielőtt a végleges ív kialakulna, több helyen lesz szükséges az előbbihez hasonló tér-metszetet halvány, kereső vonallal felvázolni (vagy tusrajznál: pontozottan kikeresni). Ilyen nevezetes hely a távoli oszlop felső része is
     Most a gazdagon tagolt mennyezet rajzolása következik. Az előkészítés során érdemes a tetőzetről képeslap-méretű vázlatokat készíteni. A felülvilágító nyeregtető-formáit vetületek segítségével ismerjük meg. Alaprajzuk körgyűrű-cikket, metszetük ferde síkokat formáz.
     Az első függőleges skála építése az üvegmezők összes részletével egészen a lap tetejéig tart. Az "araszolás" (részlet-halmozás) módszere minden olyan töredéket megfigyel, amit ez a képzeletbeli kereső-sugár letapogat: egyaránt fontosak. az üvegen túl látszó, külső homlokzat rövidülésben torzuló nyílásai, a tükröződő (s részleteiben egyenlőre még nem értelmezendő) fény- és szín-váltások, ezenkívül a felfelé kapaszkodás vonalába eső bordavastagságok, a talpgerendák helye és így tovább!
     A második magassági skála építése közben fedezem fel a vízszintes vonórudakat. Ezekre támaszkodom a későbbiekben, amikor majd a fedélszerkezet ferdéinek dőlésével bajlódom.
     Az imént egymásra halmozott, körökből vagy ellipszisekből álló, lazán odavetett foltsorozatnak az a rendeltetése, hogy mihamarabb elérhessem a magassági skála tetejét. Akkor pontosítom majd az egyes mozaikok alakját, amikor majd újabb megfigyeléseim során felismerem eredetüket. Ide tartoznak még a felsoroltakon kívül a külső téglafalra vetett árnyékok, a túloldali homlokzat ablakainak tükröződése, s az általános tónustól élesen elváló, égre nyíló ablak-táblák is. Ezek a részletek különböző tér-síkokba rendezendők a későbbiekben.

     A vonalhálók rendezésével ellenőrzöm szerkezeti vázlatomat. A szomszéd mezők hálóinak "összenézésével" a rendszer kitisztul. Felismerem az üvegen túli épületrészek homlokzatainak összefüggését.

     A bemutatott rajz szerkezeti felépítésének döntő pillanata következik: képsíkfelbontásos módszeremmel pontosan megmérem a bal felső üvegmező mértani alakját. Ebben a műveletben az üvegen túli, háttér-homlokzat szabályos panel-osztására támaszkodom.

     Elemezzük pl. a bal felső üvegmező alakját! Vetületi elő-tanulmányainkból már tudjuk, hogy a felülvilágító vonatkozó alaprajzi részlete szabályos körgyűrű-cikk lenne, metszete pedig szabályos félnyereg-tető alakzat.

     Az üveg-mezők bordát az alábbi sorrendben rajzolom: először a két szélsőt rögzítem, gondosan megfigyelve mindkét oldali kontúr-vonaluk metszéspontjait - a háttér-hálóhoz viszonyítva. ("Mi mit metsz? Milyen alakú egyszerű mértani forma marad a gerendák mellett?" A háló töredékei rámutatnak a lényegre.) A szélső gerendák megrajzolása után két irányból haladok befelé. Elsőként nagyjából kiosztom a leszámolt köztes elemek (vastagságukkal együtt figyelembe vett) talppontjait, majd pontosítom a ferde bordák elhelyezkedését. Ezek az építészeti elemek is teljes tömegükben, azaz körvonalukkal együtt ábrázolandók.

     Utólag a feltételezett iránypontok szerint is ellenőrzöm a párhuzamos alkotórészek összetartását.
     Csak akkor sötétítem a bordát (a tövénél), ha már biztos lehetek végleges helyéről. A részleges (helyi) tónusozás előtt még egyszer alkalmam nyílik a bordák közötti háttér-mezők beazonosítására. A helyi tónusnak a tájékozódáson kívül itt még az is a szerepe, hogy kötegbe foglalja a megtalált jó vonalakat, elkülönítve azokat az első, kereső vonalaktól. A vázlat korábbi kontúr-vonalainak egy részéből így egyéb vonal lesz (felület-osztás, anyag-jelölés, tükröződés, vagy valamilyen tónus).
     Végül a szerkezeti háló összeér; a háttér panel-osztásainak koordináta-rendszerére támaszkodva, sikerül az üvegtető (íves alaprajzra állított) ferde síkjainak (acél-szarufa) bordáit is sorra megtalálnom. Ez a legkényesebb rész a távlati kép szerkezeti felépítésének folyamatában: a valóság ferdéit (az adott nézőponthoz tartozó perspektívikus torzulást, a lap széleihez képest való virtuális dőlést) pontosan rögzíteni.
     A belső tér íves peremfalának tükröződését zászló-formájú szegmensek sorozataként fedezem fel az üveg-felülvilágítókon. A nagy ívet pontonként illesztem a fentiekben részletezett szögletes hálóra.

     A nyeregtető íves gerincének kezdő- és végpontját a már elkészült bordák rendszeréhez vetítem le. Nagy segítség ebben a műveletben a vonórudak metszéspontjainak megfigyelése. Ebben a fázisban helyesbítem a szélső ferdék dőlését. Amíg az üvegmező minden részletét mozaik-szerűen egymás mellé rajzolom, kialakul a helyes méret.
     Most ismerem fel, hogy a szerkesztés kulcsa a vízszintes helyzetű vonórúd volt. Az acél-bordák tövénél azok metszetét tanulmányozhatom. Ha megértem a legközelebbinek a felépítését, akkor sikerül a távolabbiak láthatóságát is ábrázolni. A közelebbi osztás-elemeket érdemes valódi anyag-vastagságukkal együtt felvázolni. (Csalóka lenne egyetlen vonalnyi üveg-osztás használata az előtérben!)

     Összetett minták esetében az elsődleges alapvonal-háló megrajzolásánál szükségszerű átmenetileg elvonatkoztatni a többitől. A rendszerek találkozásánál az első háló töredékeit használom fel az átfedések mértékének megállapítására. Fedezzük fel a látványban rejlő rendszert! Vizsgáljuk meg a kép alkotórészeit közelebbről is! Járjuk körül türelmesen a helyszínt, s vegyük szemügyre a témát több irányból és különböző szemmagasságból is! Viszonyítsuk a szabálytalant a szabályoshoz! Kössük az eltérő, amorf hálót az alapnak választott struktúrához!
     A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan szerkezeti alapvonal-hálót kell keresnünk, amelyre a "kevésbé szabályos" elemek ráültethetők. Ebben a műveletben egyszerűsített, vetületi vázlatok segíthetnek minket.
     Ebben az esetben a padló burkolat rajzolata az alábbi önálló részekből tevődik össze:

               1. A bútor nélküli nagy négyzetháló, amelyik a vezérsíknak választott hátfalhoz illeszkedik. Ebből a                     rendszerből emelkedik ki a közeli és a távoli hengeres oszlop.
               2. A kép jobb sarkát kitöltő másik háló az elsővel kb. 30 fokos szöget zár be. A váltás kettős vonalán                    helyezkedik el a két hosszanti tégla-pillér. A csatlakozó rész padlómintája azonos a nagy-hálóval.
               3. A rajz bal szélére esik a sugarakra szervezett körcikkek zónája, amely a hengerpalásttal határolt                    központi előadóterem bejáratait hangsúlyozza. A trapéz alakú mezők egymáshoz sakktábla-                    csíkozással csatlakoznak. A világos és sötétebb szürke sávok húr-irányúak, vagyis egyenként                    merőlegesek egy-egy trapéz-cikkely közép-felezőjére. Ezt a mintát is igazából a helyszíni bejárás                    során, felülről nézve értettem meg.
               4. A ruhatárnak saját derékszögű rendszere van. Az előcsarnok pultokkal elkerített részén 5+3 egyedi                    fogas-állvány sorakozik. Az állványoknak lapított hengert formázó végfalai vannak. A fogasok                    szabályosan ismétlődő körvonalát, mint mező-osztó részlet-tagolást használhattam a belső vezérsík                    felvázolásánál.

     Az első óra kereső vonalai helyenként elő-tónussá sűrűsödnek. Vékony vonalas tus-technikám az esetleges javításokat részleges átfedéssel oldja meg. Az új vonal a régire támaszkodik. Így szövődik a felületosztás (és részben az anyagjelölés) kezdeti hálója is.
     Főleg a többször átrajzolt üvegmezőkben halmozódnak egymásra a javítások. Annyi errefelé a részlet, hogy ide kell leggyakrabban feltekinteni! A külső épület-szárnyak "üvegen túli" világa keveredik a ferde síkú bordák és vízszintes vonórudak "üvegen inneni" szerkezeteivel. A belső tér építészeti elemeinek az üveg felszínén észlelt tükröződései - táblánként tördelve - pedig megduplázódnak. Vázlatom talán ezen a helyen a legkuszább.

29. ábra: Szerkezet-építő rajzolási módszerem
Kereső vonalaim helyenként tónussá állnak össze.

     Az építészeti szabadkézi rajz oktatása során tanulságos egy-egy bonyolultabb témát több irányból (alaprajz, metszet, fal-nézetek, perspektíva) megközelíteni. Eközben talán a tervező ötleteinek forrásáig is eljuthatunk! Így megerősödik a tervezéshez szükséges vetületek és az elképzelt tér perspektívikus látványa között kívánatos kapcsolat.