Helykereső vázlatok a Bazilikában, toll, filctoll, 2002-03

A - Példa a részlethalmozásra. Szemben állva a központi kupola alapkörét tartó sarokpillér átlós falával, a díszes képsík-mozaikokat egymáshoz illesztve, belülről kifelé, hozzávetőlegesen spirálvonalban haladva, létesül a vezérsík és a közeli függőleges skála. A boltozat íveit a felmenő falazat derékszögű hálójának elkészülte után kapcsoljuk a szerkezeti rácshoz. A falmezők (kazetták, falfestmények, keretek, díszítések, tagozatok) megfelelő részletezésével hamar eljuthatunk az előtónus szintjéig, amelyet a tisztavonalas technika és a helyi kontrasztok között tartunk nyilván a réteges tónusozás hierarchiájában.

Kulcs-szavak: aránymérés, befoglaló négyzetháló, "ceruzás mérés", donga-boltozat (félkör-ív) húrja, válla, külső érintője, magassága, szélső pontja, előlap / képsík viszonya, főirány, előtónus, helyi kontraszt, iránypontok száma és helye, képsík-mozaik, kupola alapköre, legnagyobb alálátás, mérőképsík, nyolcad-pont, négyzethálós kör- (ill. ellipszis-) szerkesztés, részlethalmozás, rövidülő oldal trapéza, szélső ferde (köztes ferde), szerkezeti rács, távoli és közeli függőleges skála, térsarok, vezérsík, vízszintes bevetítés, Y-csomópont.

     Az átlós helyzetből nézett kupola-sarokpillér középső sávja vezérsíknak használható. A vezérsík derékszögű hálózata nem torzul a perspektívában, mivel befoglaló formájának előlapja párhuzamos a szemlélő képsíkjával. A vezérsík "részlethalmozással" felépített hosszanti oldalán, araszolva létesül első függőleges skálánk (6). Kezdő részletnek a legfelső tagozat téglalapja kínálkozik (4). Ennek vastagságához viszonyítva kerül alája az egyszerűsített pillér-mező többi mozaikja.

     A szélső ferde (legmeredekebbnek látszó vízszintes tagozat) két főiránybeli komponensét vízszintes bevetítéssel (9) ill. negyedkörös forgatással - vagy más néven: "ceruzás méréssel" - állapítjuk meg (10). A rajztábla felső peremével praktikusan végrehajtható vízszintes bevetítés a távoli és közeli függőleges skála azonos pontjának (látszólagos) magasság-különbségéről ad pontos felvilágosítást (y). A "ceruzás mérés" a függőleges élek közti (képsíkbeli) távolságot viszonyítja a függőleges skálához (x).
     A tér szerkezetét a valós építkezés menetéhez hasonlóan építjük fel: a függőleges falak (pillérek) elkészülte után, azok vállaira ültetjük a szabályos félkör-keresztmetszetű dongaboltozat íveit (15 - 20). A hozzánk legközelebbi keresztmetszettel kezdjük. A boltozat (két negyed-körből álló) félkör-íveit befoglaló négyzetháló segítségével szerkesztjük meg (l. MB: "Körgyűrűk szerkesztése szabadkézzel", 2002).
     Az összetartozó pillér-vállakra virtuális érintőt fektetünk (16), mintha vonórúddal kellene megerősíteni a boltövet. Ez lesz a félkör-ív húrja. A húr középpontjába állítjuk az íves mennyezet félköreinek megrajzolásához szükséges, "kör-köré írt", kiegészítő négyzetsor magasságát (vagyis a kör sugarát). A vonatkozó iránypont ismeretében, a metszet felső pontjához külső érintőt illesztünk, mely - az alálátás miatt - az előző szélső ferdénél is meredekebbnek látszik (19). Az új szélső ferde az előzőt köztes ferdévé degradálja.
     A kupola alapkörét is négyzetes keretébe foglalva képzeljük el. Az alulról látott térsarok Y-csomópontjának ágait (levegőben suhintott kéz-mozdulattal, a lap szélein túl) meghosszabbítjuk (15). Újabb szélső ferdéinket a távoli iránypontok felé futtatva, a kupola alapkörének perspektivikus ellipszisét az imént elképzelt befoglaló négyzet keretébe szorítjuk (22 - 23).

Nagyítás