Gondosan válasszunk kedvező nézőpontot! Törekedjünk a teljes térhatásra - a látványt lehetőleg padlótól mennyezetig ábrázoljuk! Készítsünk helykereső vázlatokat! Készüljünk fel alaposan a hosszú munkára. - legyen rajz-székünk!

1. ábra: Egy iránypontos perspektíva - vázlat       
a galériáról, az Aula kereszt-tengelyében             

     Úgy fogjuk fel a látvány szerkezetét, mintha a TÉR egy "négyzethálós nagykocka-belső" lenne! Értelmezzük vázlatosan a térhatároló síkok irányát! Egyszerűsítsük és csoportokba vonjuk össze az építészeti formákat, mintha azok ideiglenesen be lennének deszkázva! Keressük meg a nézőpontunkhoz tartozó horizontot! A rövidülő oldalfalak hiteles ábrázolásához célszerű előzetesen megismerkedni a Tér keresztmetszetével ill. falnézeteivel. Vetületi vázlatainkat lássuk el négyzetes modulhálóval! Alkalmas mérő-egységnek kínálkozik itt pl. az oszlopok magassága vagy a nyílások szélessége. Figyeljük meg egy-egy ismétlődő homlokzati mező szerkezetének belső logikáját!

     Egyes formák perspektívikus torzulásait jobban megértjük, ha előzetesen vetületi vázlatokat készítünk.
     Ismétlődő homlokzati elemekre képzeletbeli érintőket illesztünk. Figyeljük meg gondosan az azonos motívumok rövidülését! A visszatérő részletek csoportosításával ellenőrizhető a rövidülés mértéke.
     A szükséges mélységi hatást a tiszta-vonalas fázisban a helyes szerkezeti vonalhálóval érjük el (összetartás, rövidülés, takarás). A felületosztások és anyagjelölések részleges "folt-sűrítések" révén egyfajta elő-tónushoz juttatnak minket. Ez után következhetnek a különböző tónusok.
     A tónusozás első rétege a vonal menti ellentét-párok (más néven: "helyi kontraszt") megfigyeléséből származik. A későbbiek folyamán a képsík-mozaikok szélső tónus-értékei között szürke-skálák segítségével átmeneteket képzünk.
     Válasszuk ki az előtér egyik jellegzetes építészeti motívumát s készítsünk erről külön részlet-tanulmányt! (Pl. oszlopfej, oszlop-láb, mellvéd, lizéna, attika-díszítmény, stb.)